2010.11.10. 11:17
Hehh?
Nyájas Olvasó, privát magánéleti témákkal ritkán zaklatlak. Ez nem az a fajta kitárulkozós közeg, mint azt talán már Te is megsejtetted. Most azonban nem nagyon tudok szó nélkül elmenni valami mellett. Egy másik blogon valaki említette, hogy elveszített egy barátot. Az illető él, csak baráti minőségében hagyott fel tevékenységével. Az egyik felet ismerem, a másikról ezt nem merném kijelenteni - ismerni valakit némileg több, mint tudni, hogy melyik archoz melyik név tartozik.
Pár kedves szóval engem is megtalált, lelke rajta. Ott kommentelni nem lehet (bölcs dolog egyébként), de ez nem is feltétlen tragédia: mire összeszedném a mondanivalómat, elmenne a kedvem az egésztől. A vég nélküli oda-vissza üzengetés meg nem rokonszenves.
Viszont az egész történetről beugrott egy dal (és egy videoklip), ami valami egészen rendkívüli gyermeke a kilencvenes éveknek. Kéretik figyelni a klisékből összetákolt zenére, a popzenében (is) használhatatlan férfiorgánumra, a felvezetéstől tökéletesen független refrénre, a képi megvalósításban a frontember (sic!) megjelenésére, a zenész tag hátsó ülésen megvalósított aktivitására (érdemes összehasonlítani egy döglött hallal; nem tudjuk, melyik vitálisabb), és az egész hangulatára.
Mindezek persze függetlenek a felvezetéstől, de, Nyájas Olvasó, Neked is lehet egy szép napod.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.11.10. 21:05:58
Valóban, nem vérszegény.