Nyájas Olvasó, volt ez az irritálóan demagóg mondás, amit előszeretettel emlegettek – Pécs jobb sorsra érdemes városában hallottuk volt egyébként sokszor, de nincsenek illuzióink a témával kapcsolatban. Szóval, volt ez a mondás, miszerint a magyar értelmiség előtt két út van. Az egyik az alkoholizmus. A másik meg járhatatlan. Valószínűleg még a cucilizmus idején találták ki ezt velős nagy marhaságot. Ami már akkor is csak részben állta meg a helyét – bár tény: a részeg tekintettel ejből kinézés azóta is trendi bölcsészviselkedés, a korabeli művészideálról (inklúzíve a szomorú sorsú Cseh Tamás) már nem is beszélve.

Szinte csak zárójelben merjük megemlíteni, hogy míg a magyarok bánatos pofával szenvedtek, addig a cseszkolábok például fülig érő szájjal röhögtek a hatalom arcába (lásd még: Menzel, Jiří, ill. Hrabal, Bohumil). De nem is ez a lényeg. A magyar előbb iszik, aztán gyárt hozzá ideológiát.

Más példát hoznánk, amit barátunk, Per mutatott a Fészbúkon. Svéd produkció, ahol szintén tudnának mesélni a piáról (nem dolgoznánk határok közt ingázó hajón, az az érzésünk, de ez mást téma). Valahol érthető is: fél évig sötét, hideg tél van, valamit muszáj csinálni. Ilyenkor a skandináv ember például iszik.

Vagy zenél, Mint például a George Martin-díjjal kitüntetett (remek ez a díjnév is egyébként) Christoffer Lundquist, akit a Roxette-tel végzett ténykedése okán tüntettek ki. Háttérember tehát, semmi különös. És ilyeneket ír. Nem az első svédként, tesszük hozzá.

Nyájas Olvasó: nem mond igazat, aki szerint az alkohol az egyetlen út.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

padmasambhava 2011.05.05. 17:52:09

Általában hálás szoktam lenni azért, hogy többnyelvüen nöttem fel (valami haszna legyen már annak, hogy a kommunista csehszlovákiában éltem életem elsö 24 évét...), de leghálásabb azért vagyok hogy eredetiben élvezhetem a 3 úriembert, akit fentebb említettél.
Lefordítva nem ugyanaz.
De azért Cseh Tamást is szerettem...
Nosztalgiázunk megint ? - passzol, mentális hullámvölgyben vagyok éppen. Küldenék egy Sade Adu-t, de a firewall nem engedi !

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.05.06. 06:58:45

@padmasambhava: A határ (e szempontból) szerencsésebb oldalán születtem és éltem. Nem tudom, és soha sem fogom tényleg, valóban tudni, milyen lehetett effektíve kisebbségiként magyarnak lenni.
De azt hiszem, az eredetiben olvasott Hrabalért picit tényleg irigyellek :-) .
Pláne, mert lefordítva is jó. Bele sem merek gondolni, milyen lehet a saját helyén.
Vegyük úgy, hogy Sade átjött :-) . Én sem vagyok csúcsformámban :-( .

Válasz erre 

Nem az a kimondott siksze 2012.09.16. 23:44:41

Az idézett mondás annak idején nem volt sem demagóg, sem irritáló, hanem inkább lehangolóan igaz; és eredetlieg így hangzott: AZ ITTHON MARADÓ értelmiség előtt két út áll, az egyik az alkoholiumus, a másik járhatatlan.

Ha a mondás eleje mostanra lekopott, akkor tényleg elszegényedett a tartalma. És persze a csehek sem röhögtek mindnyájan fülig érő szájjal; lásd pl. Jan Palach.

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2012.09.22. 19:34:37

@Nem az a kimondott siksze: Én már csak ebben a formájában találkoztam vele. Sőt:azok sem emlékeztek már az elejére, akik koruk és helyzetük okán abban a helyzetben voltak.

Jan Palach innen a szabályt erősítő (hősies és tragikus) kivételnek tűnik, de valóban, jogos.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: