2011.05.05. 14:18
A másik járhatatlan
Nyájas Olvasó, volt ez az irritálóan demagóg mondás, amit előszeretettel emlegettek – Pécs jobb sorsra érdemes városában hallottuk volt egyébként sokszor, de nincsenek illuzióink a témával kapcsolatban. Szóval, volt ez a mondás, miszerint a magyar értelmiség előtt két út van. Az egyik az alkoholizmus. A másik meg járhatatlan. Valószínűleg még a cucilizmus idején találták ki ezt velős nagy marhaságot. Ami már akkor is csak részben állta meg a helyét – bár tény: a részeg tekintettel ejből kinézés azóta is trendi bölcsészviselkedés, a korabeli művészideálról (inklúzíve a szomorú sorsú Cseh Tamás) már nem is beszélve.
Szinte csak zárójelben merjük megemlíteni, hogy míg a magyarok bánatos pofával szenvedtek, addig a cseszkolábok például fülig érő szájjal röhögtek a hatalom arcába (lásd még: Menzel, Jiří, ill. Hrabal, Bohumil). De nem is ez a lényeg. A magyar előbb iszik, aztán gyárt hozzá ideológiát.
Más példát hoznánk, amit barátunk, Per mutatott a Fészbúkon. Svéd produkció, ahol szintén tudnának mesélni a piáról (nem dolgoznánk határok közt ingázó hajón, az az érzésünk, de ez mást téma). Valahol érthető is: fél évig sötét, hideg tél van, valamit muszáj csinálni. Ilyenkor a skandináv ember például iszik.
Vagy zenél, Mint például a George Martin-díjjal kitüntetett (remek ez a díjnév is egyébként) Christoffer Lundquist, akit a Roxette-tel végzett ténykedése okán tüntettek ki. Háttérember tehát, semmi különös. És ilyeneket ír. Nem az első svédként, tesszük hozzá.
Nyájas Olvasó: nem mond igazat, aki szerint az alkohol az egyetlen út.
4 komment
Címkék: alkohol cseh tamás roxette bohumil hrabal jiri menzel per gessle christoffer lundquist
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
padmasambhava 2011.05.05. 17:52:09
Lefordítva nem ugyanaz.
De azért Cseh Tamást is szerettem...
Nosztalgiázunk megint ? - passzol, mentális hullámvölgyben vagyok éppen. Küldenék egy Sade Adu-t, de a firewall nem engedi !
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.05.06. 06:58:45
De azt hiszem, az eredetiben olvasott Hrabalért picit tényleg irigyellek :-) .
Pláne, mert lefordítva is jó. Bele sem merek gondolni, milyen lehet a saját helyén.
Vegyük úgy, hogy Sade átjött :-) . Én sem vagyok csúcsformámban :-( .
Nem az a kimondott siksze 2012.09.16. 23:44:41
Ha a mondás eleje mostanra lekopott, akkor tényleg elszegényedett a tartalma. És persze a csehek sem röhögtek mindnyájan fülig érő szájjal; lásd pl. Jan Palach.
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2012.09.22. 19:34:37
Jan Palach innen a szabályt erősítő (hősies és tragikus) kivételnek tűnik, de valóban, jogos.