Mert a szlovén fővárosban most péntekig minden a jégkorong körül forog. Mert itt küzd a magyar csapat az A csoportba való fel-, illetve visszajutásért. Nem is esélytelenül. Élménybeszámoló az első napról, az első győzelemről.

Kevés olyan vitathatatlan sikertörténet van, ma Magyarországon, mint a hokié. Tavaly – sokak óriási meglepetésére - a világ legjobb 16 csapata között játszott a válogatott, most újra megpróbál közéjük kerülni. Kicsit kalandosan, de kiverekedtem végül magam a mostani, divízió I-es vébére, bár a hamufelhőnek hála előrébb hozott meccs első harmadáról szinte teljesen le is maradtam. A lényeg azonban, hogy 4-2-es győzelemmel kezdte szereplését a magyar válogatott, és hogy már az első napon számos lelkes drukker lepte el a jégcsarnokot.

Talán lehetett volna kevésbé szoros a meccs, összességében azonban mindenféleképpen elégedettek lehetünk az eredménnyel. Főleg úgy, hogy a második harmad elején a koreaiak még vezettek is. Igaz, hamar lefagyott a mosoly a kevés, ámde felettébb lelkes szurkolójuk arcáról. Ugyanis a magyar csapat hirtelen felébredt a kapott góltól és ostrom alá vette ellenfelét. A fiúk harmadban ötször is bevették az ellenfél kapuját. Igaz, ebből három esetben jutott a pakk a gólvonal mögé, kétszer pedig egy-egy játékos: Magosi Bálint, illetve Vas János került oda teljes életnagyságban.

Szóval kifejezetten javult a játékkép az első harmadhoz képest, bár ezt csak feltételezem, ugyanis sikerült kicsit eltévednem a meccs helyszínére menet, majd még ott is. Így kirándultam egyet a város parkjában, illetve szünetben belefutottam a koreai kapusba is. De a nulla-nullás első játékrésznél gyanítható (és reméljük is), hogy a magyar fiúk még nem a legjobb formájukat hozták.

A harmadik harmadban Kovács Csaba góljával már 4-1-re is vezettünk. A végeredményt az első gólt szerző Kim Ki Sung második találata állította be. A meccs magyar játékosa egyébként Vas János lett, no persze nem a koreai kapuban tett kirándulása miatt: ő szerezte a vezetést jelentő második magyar gólt, a harmadik pedig az ő passzából született.

A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón egyébként a koreaiak valami olyasmit hangsúlyoztak: túl sokat tanultunk a magyaroktól. Ha ez tényleg így van, akkor nem irigylem az ellenfeleiket. Ja, és most már tapasztalatból tudom, hogy a koreai nyelv hangzásra nagyon vicces. Úgyhogy kerestem is gyorsan erre zenés bizonyítékot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.