Ha nem is vagyunk Örömódához megfelelően emelkedett hangulatban, mindenféleképpen szeretnénk e nyugalmas vasárnapon felköszönteni a „vén Európát”. Görög válságostul, hülye bürokráciástul, brüsszeli gofristul. Ajándékul pedig ajánljuk névrokonának legnagyobb slágerét.

Lassan nyugdíjas korú lesz az Európai Unió, legalábbis ha Robert Schuman híres beszédét vesszük születésnapjának. Pontosan hatvan éve hangzott el az a gondolat, hogy esetleg érdemes lenne félretenni a háború utáni lelki sebeiket és sérelmeiket. És nem mellesleg összedolgozni szén- és acéltermelésben, mert az úgy mindenkinek jó lesz. Persze az elzászi politikus ezt sokkal szebben fogalmazta meg. A németekben (akik felé elsősorban szólt a felkérés) meg volt annyi racionalitás, hogy ne durcás kisgyerek módjára reagáljanak. A többi már történelem.

Egyébként meg már Erasmus is megmondta, hogy milyen jó lenne a tolerancián és a békén alapuló „együttes” Európa. Viszont hivatalosan az Unió gondolatának most van a hatvanadik évfordulója (maga a szervezet még „csak” 53, hiszen 1957-ben született Rómában). E jeles alkalmat kihasználva mindenkinek egy Végső visszaszámlálással kedveskedünk értelemszerűen a Europe együttestől. Nemcsak a dátum miatt, hanem azért is, mert a nyolcvanas évek rockbanda-divatján kuncogás kiváló vasárnapi program.