Lájkoljuk a gyereknapot. Mert szeretnénk újra ünnepeltek lenni persze. Meg egyébként is. A gyereknap jó, és kész. És lájkoljuk a svéd énekesnőket is. Viszont ma reggel kimondottan diszlájkoljuk az internetes világhálót, mert csak egy borzalmas koncertvideó van a keresett dalról. De olyan rossz, hogy mi azt meg sem mutatjuk.

Merthogy ma van ugyebár gyereknap. (no, nem mintha nem lenne egy kicsit mind az, de ez aztán különösképpen jeles alkalom). Kerülnénk (mintegy kivételesen, erősítendő a főszabályt) a patetikus mondatokat a gyermekkor szépségéről és fonotsságáról, arról, mennyire nem ismerjük fel egyszeriségét, amikor épp benne élünk. Ilyen giccsközeli közhelyeket nélkülünk is tetszik tudni találni a Nyájas Olvasónak. Inkább tessék keríteni egy kakasos nyalókát, és visszagondolni azokra az időkre, amikor a matekházi volt a legsúlyosabb gond.

Egyúttal tekintsék meg első videónkat, ami fentebb vázolt időink környékén született, és igen szerencsésen kerüli a szöveges közhelyeket. Na jó, ez végül is a műfajból fakadóan nem olyan nehéz, de attól még betudhatjuk pozitívumnak. Ja, adalék: ez a maga idején újszerű, horribile dictu: progresszív valami volt. Így múlik a világ dicsősége.

A didaktikus giccs csimborasszója viszont a következő videó. Mellette azért hozzunk fel annyit, hogy Amerikában az ilyen súlyos szájbarágással semmi esztétikai gondja nincsen senkinek, illetve az, hogy jótékony célokat szolgált.

> 

Természetesen született több feldolgozása is. Mi most nem erőltetjük meg magunkat, és megmutatjuk a klasszikus humoros változatot: mert egy gyereknap nevetés nélkül fából vaskarika.

Gondoltuk eredetileg, hogy előkerítjük azt a felvételt is, amint a nap jeles szülötte énekli kislányának írt saját dalát, de csak egy minden kritikán alul teljesítő kamerás felvételt találtunk. Másik dalt kellett keresni, a Little Girlt keresse meg otthon a Nyájas Olvasó. Segítünk: Roxette-lemezen van. Ma született ugyanis Marie Fredriksson, a talán legsikeresebb svéd duó énekesnője. Roxette-hivatkozás biztosan lesz még, úgyhogy most nem fecsegjük túl magunkat. Az első szám a gyereknap koedukálásával magyarázható, esetleg a Leia hercegnő iránti sosem múló vonzalommal: nem csak kisfiúk akarhatnak űrhajósok lenni, de lányok is. És össze is jöhet. Az első lány a Holdon, 1994-95 környékéről.

És ha már akusztika, mifene: egy dal még korábbról (figyelem a barna hajú illető, nyakában gitárral: na, ő Per Gessle, a szerző. És pasi, ezt a végén majd meg tetszenek látni).

És ha már itt tartunk, most is érdemes lehet megemlíteni, hogy pozitív fejlemény az üdvözölhetőség ténye. Kylie Minoguehoz hasonlóan ugyanis Marie is daganatos betegséggel küzdött, és végül ő maradt talpon. Többé-kevésbé, csepp bizonytalanságokkal. Színpadon (egyelőre, más és még – nem kívánt törlendő) kissé bizonytalan, sötétben nem lát igazán jól, a hangját érezhetően jobban kíméli – de mindegy. Egyrészt öröm őt látni, másrészt a szerencsésen fazonigazult Per helyette is elég aktív. Szívesen megnéznénk őket, ahogy éppen ezt csinálják:

Ne feledjék a kakasos nyalókát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.