raggaNem szeretünk igazán vallási/hitbéli/világlátásbéli kérdésekben állást foglalni. Amíg tiszteletben tart másokat, részünkről mindenki abban hisz, amiben jólesik. Ideértve a Repülő Spagettiszörnyet és a Láthatatlan Rózsaszín Egyszarvút is. Amiért most mégis megemlékezünk egy vallásalapítóról, annak oka az, hogy tanai komoly hatással voltak a könnyűzene történetére. Június 16-án született Leonard Howell, a rasztafári vallás alapítója.

Az 1933-ban kitalált vallásról tessék nyugodtan művelődni a Wikipedián, mi csak egy elemét emelnénk ki. A rasztafári hit szerint ugyanis a huszadik században is éltek még istenek. Egy egész biztosan: Hailé Szelasszié etióp uralkodó. Merthogy ő a raszták vallásos meggyőződé szerint nem egyszerű földi halandó volt, hanem az a földöntúli személy, aki újraegyesíti majd a feketéket. Kéretik nem gúnyosan kacagni, nem rosszabb, mint akármelyik másik hit. További részletek Tóta W. Árpádnál. Mutatunk inkább egy valódi istent - ezt csinálják utánunk más vallások.

 

Érdekes módon azonban a rasztafári vallás nem is az eszmetörténetre, hanem a könyűzenére gyakorolta a legnagyobb hatást. Követői ugyanis leginkább Jamaicán érezték úgy, hogy ki kell állniuk igazuk mellett. Jellegzetes, a második és negyedik ütést hangsúlyozó dalokkal (mifelénk az első és a harmadik szokott hangsúlyos lenni, ha így tisztább lehet, miről beszélünk. Négy negyedben, persze.). A műfaj legnagyobbja pedig Bob Marley volt, kimondottan harcos dalokkal. Mint ez is.

 

Vagy akár az olyan ártalmatlan diszkóslágerek, mint ez itt - na, ezek sem Joanna ugrabugrálásáról szólnak.

 

És ha már félreértések: ezt a Marley-nótát is rendesen félre szokták itthon érteni. Nem a nő nélküliség örömeiről szól, hanem egy asszonyt vigasztal. Idd ki vagy vidd ki - nem mindegy. De szerették feldolgozni. Például így.

 

De talán ennél is izgalmasabb a műfaj hatása úgy általában a popzenére. Különösen a new vawe szerette a jellegzetes ritmusvilágot. Mint például itt:

 

Vagy kedvenc dánjainknál. Oké, a Baker Mant még jobban szeretjük, de az euroreggae alfája és omegája ez a nóta.

 

A magyar kísérletekről már nem is beszélve. Vegyük alapul a legismertebb magyar reggaecsapatot. Akikről az akkor még nagyon jó Irigy Hónaljmirigy is azt énekelte, hogyaszongya: "Van még a gitáron/Amit nem fogtál/És nem próbáltál/Van még a gitáron". Nos, a műfajnak tényleg nem erőssége a változatosság.

 

És vannak újoncok is. (Már amennyire azok). A Tigris zenekar és Copy Con. Akik újabb aspektuát vetik fel a műfajnak. A zöld gondolatot. Mármint a zöld növnyek szeretetét. Mármint a szárított zöld növények füstjének a... Hagyjuk, a Nyájas Olvasó amúgy is tudja, mire gondolunk.

 

Ezt tetszik ismerni: mit mond a raszta, ha elfogyott a füve? "Mi ez a szar zene?". Nos, a változatosság gyönyörködtet alapon egy zenekar, akik ugyan feldolgozták a No Woman, No Cry-t (mégpedig az elengedhetetlen asszonykórussal), de most mégis első nagy sikerükkel búcsúzunk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://napilajk.blog.hu/api/trackback/id/tr372082982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.