Olykor kimondottan izgalmas tud lenni a kérdés, mi tesz valakit nemzedéki legendává. Miért lesz valami sokkal több saját magánál hirtelen, és utána miért sikerül oly ritkán csak megtartani ezt a népszerűséget. Az énekes, akiért a hetvenes években a fé ország (meg)bolondult, tegnap volt ötvenhét éve. Minden, ami Révész Sándorról az eszünkbe juthat. Saját jogú slágerek és feldolgozások, csak itt, csak most, csak Önöknek.

Érdekes jelenség, hogyan múlnak el villámgyorsan egész országokat elborító divathullámok. Mint például a szépemlékű Piramis-őrület annak idején. Jó, persze nyilván nem használt a biznisznek Som Lajos esete a törvény vaskezével (és a csempészett aranyakkal), de tény: ma már sokan el sem tudnák hinni, hogy valaha a Piramis egy egész ország legfontosabb zenekara volt. Piramis őrsökkel és Som Lajos brigádokkal.

A titok megfejtésére vállalkozzék, akinek két anyja van, esetleg Sebők János rockíró (nem összetévesztendő Sebeők János jelenséggel). Amire mi gyanakszunk: vitathatatlan tehetségű zenészek, jó értelemben vett slágeres szerzemények, ügyesen gerjesztett hisztéria, és karizmatikus, jó torkú, egyúttal már ismert, és (azt hisszük, meg kell majd kérdezni egy hölgyet is) szemrevaló énekes. Révész Sándor, aki már kisebb kaliberű srác volt a komoly vokális feladatokat jelentő Generál élén is. Mert lehet, hogy a hazai rocktörténetnek nem ez a legveretesebb dala, de elénekelni (pláne jól) azért nem egyszerű.

Vagy ez a másik, amivel egy nő sem tud úgy megbírkózni, mint anno az eredetiek. Másik nagy Generál-sláger, Marót Viki és a Nova Kultúrzenekar előadásában (ha van idejük, keressék ki tőlük az Induljon a Banzai (banzáj?) feldolgozását is - nagyon ott van).

És ezek után lépés a kemény rock felé. Valahol talán elgondolkodtató, hogy az igazán kemény, húzós nóták nehezebben ugranak be tőlük. A lassabb számok viszont könnyedén. Különösen, ha Gallai Péter is énekel bennük. Őt se felejtsük azért el, ha a Piramist cincáljuk.

Nem is beszélve az ultimate klasszikusról EVÖR. Amiben pont az a szép, hogy nem akar több lenni annál, ami. Szőrös szívűek vagyunk és cinikusak, de ezt a dalt akkor is szeretjük.

És persze valahol egy zenakar sikerét az (is) jelzi, hányan nyúlnak a dalaikhoz. Íme, az eddig került kemény rock egy Piramis-érzelmessel. Nagyon zorall. Teccikérteni.

Csöppet talán igazságtalan, de Révész Sándor igazán a Piramisban volt az a nagy sztár, akiként még mindig emlékszünk rá. Szólóban elkövetett művei valahogy kevésbé ragadtak meg a köztudatban. Pedig. Az első szólólemez dala, Presser-Dusán, és nagyon rendben van. Sajnos normális klipet nem találtunk hozzá, de a dalt magát imádjuk.

Vagy a Moziklipből. Szintén Presser-Dusán, szintén erősen rockos, szintén nagyon jó. Szintén nem emlegetjük eleget. Pedig.

Sebaj, Révészt már nem lehet megkerülni, ha zenéről beszélünk. Boldog születésnapot, így utólag is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.