Lájkoljuk a zenét. Lájkoljuk a csajokat. Pláne a jó csajokat. Lájkoljuk Nick Hornbyt, és változatlanul lájkoljuk John Cusackot is - mert tudjuk, hogy több van benne, mint amennyit általában kihoznak belőle. És szeretünk elszakadni az alaptémánktól is - de ezt bővebben is ki tudjuk fejteni a Nyájas Olvasónak, ha a tovább feliratra klikkol.

Nyájas Olvasó, mintegy hétindító jelleggel pop és csajok témakörben válogattunk Önnek. John Cusackról nagyjából mára ennyit. Boldog születésnapot kívánunk az általunk nagyon kedvelt színésznek, aki abban a Pop, csajok, satöbbi című filmben (is) játszott, ahol a főszereplők állandóan TOP 5-ös listákat fabrikálnak.

Bár a film mer újraértelmezni és elszakadni, azért a könyvet jobban kedveljük. Illetve ahhoz kötődnek plusz benyomásaink. Ez ugyanis valamiért az a könyv, amit a nők kevésbé szoktak szeretni. Sejtem is, miért. Egy kedves barátomnak anno a múlt évtized első felében a kezébe nyomtam azzal, hogy ha meg akarja érteni a pasik gondolkodását, olvassa el. Nem tetszett neki. Valahogy mást keresett benne, mint ami tényleg ott van. A férfilélek, annak minden eltúlzott görcsével egyetemben.

De ha már popot ígértünk és csajokat, maradjunk ennyiben Nick Hornbyt illetően. Mostanra. Nézzük meg inkább, kik azok a csajok, akik a popot naggyá teszik. Szubjektív a válogatás, és az olyan multimédiás divatdiktátorok, mint Madonna vagy Lady Gaga ki is maradnak belőle. Sőt, rövid töprengés után a magyarokat is elvetettük. Majd nőnapra összeszedünk egy toplistát.

De ha nár önálló, minőségi pop egy csaj előadásában: nem lehet kihagyni Belinda Carlislet, (és éppenséggel Kim Carnes is ideférne: a Bette Davis Eyes úgy jó, ahogy van, de szabad keresgélni, mi maradnánk ötletadó szerepkörben). Az a fajta csajos pop, amit mi szeretünk, kevesebb lenne nélküle.

És persze már emlegettük, de két ilyen csajt nem lenne szívünk kihagyni (illetve bűnnek éreznénk kihagyni az alkalmat...)

Persze előbb indult, de az erős, határozott csajos pop esetében teljességgel megkerülhetetlen az örökifjú Cher. Nos, itt azért már elmúlt negyven, de tuti ekkoriban született meg a “cougar” és a “MILF” kifejezés is. Hogy szofisztikáltak legyünk...

Időzzünk még kicsit a nyolcvanas évek vége táján, a már emlegetett Bananarama dezertőre, Siobhan Fahey, duója egyik legismertebb dalával (merő véletlen, hogy ezt is Dave Stewart írta. Hát persze, hogy az. Hogyne.)

A legnemesebb énekesnői hagyományokat folytatja a Spice Girls Robbie Williamse is, akiről botányosan régen nem hallottunk. Geri Halliwell energikus és pimasz visszatérő dala volt, kenterbe veri a komplett Spice-életművet. Görlpávör az apátok füle. Geri’s back - az egyik kedvenc poénunk amúgy.

A TOP 5-ön túlvagyunk, jöhet a bónusz. Robin Sparkles: Let’s go to the mall. Mindenkinek, aki szereti. Aki meg nem, nézzen Így jártam anyátokkalt. Megéri. Virtigli nyolcvanas évek-béli csajpop. A kilencvenes évekből. Mert a nyolcvanas évek Kanadába ‘93 körül érkeztek meg. Állítólag.

És végül, de nem utolsósorban mégis egy magyar. Egy tikos kedvenc. Hamár. Pop. Csaj. Satöbbi. Aminek szerintünk sokkal inkább kijárt volna az a státusz, amit a Magna Cum Laude összeszedett a Vidéki sanzonnal. Semmi gondunk velük, örülünk, ha a Budapest-tábla másik oldaláról is ismertté válik valaki, de ez a dal akkor is ultimate kedvenc. Lemezestül le lehet ám tölteni a Satöbbi oldaláról. Megéri. Tényleg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.