A jó ég tudja, miért, de a popzene egyszerűen imád a vonatokkal foglalkozni. Repülőkkel mondhatni alig, a Zeppelin sem annyira dal, mint együttes, autózni persze szokás - de a vonat valamiért mindent visz. Szerény válogatással emlékezünk meg tehát mi is arról a neves alkalomról, hogy 1846-ban ezen a napon indult az első próbajárat Pest és Vác között. De lesz azért szó a szolnoki vonalról is.

Persze ha a könnyűzene és a vonatok kapcsolatát emlegetjük, nem lehet megkerülni a Lokomotív GT munkásságát. Mi speciel nem is akarnánk, de ez más történet. Legyen a Nyájas Olvasó nyugodt, ha beugrana vonatos Eurythmics-nóta, betennénk azt is. Elsőnek javaslunk is egy kis hangulatkeltő bevezetést Sándor Pál víziójából. Ja, mellesleg az illető nóta szerintünk legjobb verziója - sokkal jobban húz, mint a lemezen. És a hangszerelés is jobb, mint amit Pete Wingfield sugallt. Legalábbis szerintünk.

Ami azt illeti, ehhez a dalhoz is csinált Sándor Pál “klipet”, de azt nem találtuk meg az internetes világhálón. Érje be a Nyájas Olvasó ezekkel a képekkel - azért ez a szlájdsó sem rossz.

És hát igen, persze. Természetesen, és kihagyhatatlanul. Szintén az a sodró energia, amiért annyira szeretjük őket. És szinte már az éjszakai vonatozást is. Pedig csináltunk mi olyat, nem is keveset. Tessék nekünk elhinni, este tíz óra után a Dombóvár-Pécs vonal sem annyira lélekemelő.

Vannak persze izgalmasabb/romantikusabb vonalak is: mint a Mende-Sülysáp. Optikushoz egyébként csak Sülysápon érdemes menni, de ez más történet.

Természetesen nemzetközi példa is van a vonatimádatra. Például a Doobie Brothers klasszikusának a diszkósított változata. Ez a verzió lett a nagyobb sláger, bocs.

És egy nyalánkság: a már emlegetett Neue Deutsche Welle egyik nagy dobása. Különvonat Pankowba, Udo Lindenberg előadásában. A Chattanooga Choo Choo (Csattanugacsucsu, énekelték magyarul így is) dallamára. Az originálhoz közeli Bundesliga-séró (Vokuhila: vorne kurz, hinten lang = elől rövid, hátul hosszú) és a sajátos színészi játék mellett a szöveg is érdekes: a költői én ajánlkozik, hogy Erich Honeckernek énekelhessen Kelet-Berlinben. Genosse Honeckert pedig simán csak Honinak szólítaná. Kész csoda, hogy ebből nem lett nemzetközi botrány. Vagy csak a klip hatása alatt senki nem talált szavakat. Ezt már sosem tudjuk meg.

Végül pedig, de nem utolsósorban egy újabb magyar klasszikus, Demjén Ferenc előadásában. Meg szabad nyugodni, nem a Szerelemvonat. Hanem egy újabb Presser-szerzemény (hogymikvannak, nahát...). A szívünk majdnem megszakad.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.