A mai napon távozott az élők sorából a rock and roll első királya, Elvis Presley. Ne firtassuk a történet mérsékelten szívderítő végét, tiszteljük őt úgy, mint az ifjúsági kultúra forradalmának első ikonikus hősét. Mert az volt, ha ma már sokkal többet nem is jelent nekünk. Legfeljebb a dalai, amik közül egynehány a mai napig működőképes. Ezekből nyújtunk át a Nyájas Olvasónak rövidke válogatást nagy szeretettel. És a héten lesz pornó is, értünk a célzásokból.

Szóval, Elvis nyilván az egyszerűség kedvéért popként emlegetett műfaj királya volt a késő ötvenes-kora hatvanas években (aztán jött a Beatles, a Stones, a Zep, a Purple, és így tovább - és így szép csendben visszaszorult Elvis Vegasba). Újrafelfedezésének legüdvösebb kora a nyolcvanas évek vége felé volt, amikor a britek tévéműsort szenteletek emlékének. Kortárs előadók feldolgozásaival. Nem Elvist akarjuk bántani azzal, hogy olyik jobb lett, mint az eredeti. Ez például fanyaran humorosabb:

Vagy ugyanebben az adásban ez itt: szerintünk a feszesebb ritmika és Roland Gift zaklatottabb és kevésbé csöpögős hangja kifejezetten használt a szerzeménynek.

És itt van persze ez is, a kilencvenes évekből. Nem rossz, nem rossz, de semmi különös - oké, fehér reggae-nek jó, valószínűleg ez is volt vele a cél. De mi az első kettőt a mai listából jobban szeretjük...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.