Itt a második esküvős hétvége (már csak három lesz idén, kezdünk gondolkodni a Providenten, mint utolsó reménysugáron - Obi Wan Kenobi ehhez már egy valóságos, megtestesült semmise), ezúttal a Nyájas Olvasó Alázatos Szogájának kedves barátai kötődnek össze Isten előtt (Ember, sőt: Anyakönyvvezető előtt már megtették egy ideje). Nekik kívánunk sok boldogságot a mai videókkal. A Nyájas Olvasónak pedig kellemes szórakozást és nyugodalmas hétvégét. Holnapra nem ígérünk semmit sem.

Zs és Zs osztálytársaink voltak, harmadikban jöttek össze. valamikor a nyári szünet végén lehetett. Ezt valahogy sosem kérdeztük meg tőlük. Együtt voltak, semmi különös. Semmi tolakodó jelenlét, iskolai szinten élték a külön kis életüket. Aztán (tíz éve) vége lett a giminek, ők pedig együtt maradtak. Távkapcsolatban. A vőlegény Zs például a kies Baranyában, az Ön Alázatos Szolgájával egy albérletben. Azóta (is) otthonunk Uránváros - egy bizonyos értelemben vitathatatlanul, kitörölhetetlenül és elvehetetlenül, de ez egy másik történet. Most pedig hipp-hopp, összeházasodnak.

Ideje persze bizonyos szempontból, de ez megint csak arra figyelmeztet, hogy öregszünk mindahányan. Ezért (is) nosztalgikus blokk a mai. Zs, a lakótárs ugyanis zongorázott is (szőke, magas, sportolt, szívsebész - lehet, hogy valójában nem is létezik?). Jobbára az énekteremben kaptuk szét a pianínót, ahol Beatles-klasszikusokat gajdoltunk. Mint ezt.

Vagy, ha már ultimate zongorázós klasszikus, ezt:

De ha már esküvő és Beatles, akkor legyen még egy nóta (ahol senkit nem kell behelyettesíteni - pláne Yoko helyére).

Sok boldogságot!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.