Nyájas Olvasó, ha szabad érdeklődnöm: neked elsőként ki ugrik be, ha Don Quijote de La Mancha (í Bolero de la Hacienda Suzmaria Alpaqua i Sombreros Pingadecavallo, vagy valami hasonlóan elvadult szókígyó) nevét hallod? Nekem (és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül) Sancho Panza, a józan paraszti eszet és az egészséges lustaságot képviselő, sírig hű társ a csacsiján. A csatlós (bár legalább nem rossz értelemben), az örök második. Mutatunk egy ilyet (soha rosszabbat), ha már Cervantes szülinapja van.

Szintén szülinapos. Az első már rég nem él, ő pedig még folyamatosan koncertezik. Na jó, valószínűleg nyugisabb tempóban, mint annó. Ma született Jerry Lee Lewis is, a rock and roll első igazi fenegyereke. Igazából tehetsége okán fontosabb is lenne, mint Elvis, de a tehetség önmagában még nem jelent semmit. Mint az közismert. No mindegy, ilyen volt fénykori alapjáratán:

És így lehet összefoglalni a jelenség egészét. A zenés részre tessék figyelni, aggályos szerzői jogok esetén minden apróságnak örülni kell. Dennis Quaid meg szokás szerint tök jó.

És ilyen volt nemrégiben (a nyelvért megint bocs, az előbb már szóltunk). Nem rossz a mezőny egyébként. Nem mindenki lett legenda, de a többség igen. Az pedig abszolút figyelemreméltó, mennyire az ereikben van a zene.

És ha már Cervantest emlegettük, méltán híres regényével egyetemben, hát jöjjön egy másik hangulatos klip is. Nem voltunk feltétlen rajongói, de rajta volt a Sandokan-kislemez B-oldalán. Azt meg (egyéb híján) elég sokat hallgattuk. Neoton diszkóóó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.