2010.11.27. 12:02
Egy erősen idézőjelbe tett ideológiai mellékvágány
Nyájas Olvasó, megbocsáss. Várok egy, a munkához elengedhetetlen levelet, és megint beugrott egy kérdés. Szinte zárójelben, nem vág a blog profiljába. De miért van az, hogy a fontosabb közéleti bejelentések a hét második felére esnek?
Elmondom, miért érdekel. Anno, újságíró koromban mindig dühöngtem, ha lapzárta/megjelenés után történt valami fontos. Mert mire a következő lapszám megjelent, már nem volt értelme foglalkozni a témával. Vége lett, elavult, unalmas volt. Aki addig nem értesült a dologról, vélhetően később sem volt potenciális célcsoport. Arról nem is beszélve (erre csak később jöttem rá, magamtól, és emiatt is lett elegem a hazai szakmából), hogy egy heti megjelenésű kiadványnak már nem visszafelé kellene néznie, hanem előre - egy-egy hetet akár, de nem az események mögött kullogni, mert az ma már meglehetősen ciki. És ami még rosszabb: nem elég érdekes ahhoz, hogy a piacon erősítse pozícióinkat. És ezt egy vidéki hirdetési hetilapnál, illetve egy gyengécske bulvárlapnál sikerült leszűrni - hamarabb, mint a rutinos főszerkesztőknek.
De ez nem is annyira fontos. Inkább az, hogy az izgalmas politikai-közéleti bejelentések valahogy mindig a hét második felére esnek. Legalábbis a hét második felében megjelenő sajtótermékek lapzártája utánra (stábmérettől függően is legalább egy-két nap kell egy hetilap összerakásához; mivel a legtöbbjük csütörtökön jelenik meg, szerda estére gyakorlatilag készen kell lenniük, azaz kedd este után már nemigen változhat a tartalom).
Nagyon úgy néz ki, mintha az illetékesek ügyelnének arra, hogy a társadalom még mindig nem lebecsülendő méretű rétegeiben fő sajtóterméknek számító hetilapok csak jelentős spéttel reagálhassanak egyes eseményekre. Pláne, mióta a hivatásos seggszájúak (Torkos, Stumpf - ezzel a névvel csak barom lehet, aki jobber újságnak dolgozik, egyszer talán kifejtem, ha nem lenne egyértelmű; a Gáspár Laci belassultabb pillanatait is rendre alulmúló Szentesi Zöldi, és derék kollégáik) is morcognak az általuk egekbe magasztalt Kedves Vezető, továbbá Pártunk és Kormányunk egyes lépésein.
Még ők is kapnak egy-egy hetet arra, hogy reagálhassanak. Addig meg csak eljut hozzájuk, hogy mit nem mondhatnak.
Az újságírókról (vagy az ellenoldal szépmúltú, csúf jelenű tollnokairól) már nem is beszélve. Újat már nem tudnak mondani, legfeljebb summázni (arról nem is beszélve, hogy a hét egyetlen releváns kérdését egy bulvársajtós tette fel a fészbúk üzenőfalán: jó-jó, de nekünk mi a f*ból lesz nyugdíjunk?). Ezzel az apró időzítési trükkel egész jól el lehet lehetetleníteni a média egy részének működését (szerencsére a Kedves Vezető nem hallott még sokat a Zinternetről - máskülönben tudná, hogy ez így csak időhúzás, széllel szemben).
És ami igazán szomorúvá teszi a történetet: már csak ez emlékeztet a régi Fideszre, amikor még ésszel (vagy azzal, ami annak látszott) intézték a betevő rombolást.
Kiváncsi lennék, ez meddig tart még ki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.11.27. 20:12:38
Ezt is te indítottad? :)
A Fidesz rájött, hogy el kell foglalni az MSZP törzsközönségét, a nyugdíjasokat. Ez az intézkedés csak a mostani nyugdíjasoknak kedvez. Meg persze azok, akik soha életükben nem fizettek a közösbe semmit.
Te jobban ismered ezt a világot, nekem csak egy benyomásom van róla. Azt gondolom, hogy a nyomtatott sajtó nem csak a technika miatt avul el, hanem mert nem nagyon lehet olyan sajtóterméket találni, amelyik ne régi beidegződések szerint működne. Illetve van még a Story világa, de ott is egy kaptafára írnak minden cikket. A párt helyett csatorna van.
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.11.27. 21:10:42
Szerintem ez a nyugdíjas-téma is egyre kevésbé állja meg a helyét - egyszerűen egyre többen vannak (ez is a baj), muszáj hajtani rájuk. Ami valahol nem baj: ha valaki végigdolgozza az életét, a csirkefarhátnál akár többet is érdemelhetne. A gond ott van, amikor ennek a finanszírozása annyira tragikus, mint nálunk.
A sajtóval kapcsolatos meglátásokhoz nincs mit hozzátenni. Ez a szakma ebben az országban megszűnt.
Kár érte. Én speciel szerettem, míg volt.