2010.11.27. 09:00
Kezdődik
Nyájas Olvasó, bizonyos életkor felett az ember már nem tud örülni. Ami az öregedés egyik legszomorúbb velejárója, de sajna nemigen lehet ellene semmit sem tenni. Így vagyunk mi a hóval. Ha meglátjuk az égből zuhogó fehér átkot, valahogy nem tudunk hóemberre, szánkóra, forraltboros mézeskalácsba sütött gesztenyére, és a jó isten tudja még, mi mindenre gondolni. A tömeg- és magánközlekedés összeomlására és a lapátolás megkerülhetetlenségére annál könnyebben asszociálunk.
Ezért sem jó megöregedni. Szerencsére vannak, akik ezt nélkülünk is tudják, és írnak pozitív havas dalokat. Mint például ez itt, az általunk oly nagyra tartott művész első slágere: ahogy elhallgatjuk, a hangszerelés még nem a végleges, de már benne van minden, ami miatt szeretjük. Ja. Az előadó ekkor 21 (huszonegy) éves – tessék ilyen idősen ezt így utánacsinálni.
Be kell ugyanakkor vallanunk, hogy téli dalból ez a mi nagy kedvencünk. Nem az a gizdulós-felvágós-melldüllesztő valami, de remek dal, izgalmas hangszerelés, és egy mindig valós értéke alatt kezelt zenekar. Nyájas Olvasó, ha most meghallgatod, rájöhetsz, miért vagyunk annyira nagy tisztelői például Falusi Mariannak.
Mára ennyi, dolgoznunk kell.
Meg lapátolni.
2 komment
Címkék: hó tél 90s pierrot hideg pa dö dő az első hó hómunkások dala
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.11.27. 20:18:13
Ez a Pierrot de váratlan volt! :) A Padödőt viszont nem ismertem.
Itt nem kellett lapátolni, csak seperni.
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.11.27. 21:21:56
A Padödőben Hármashangzat nevű ismerősünk tudhat további felvilágosítást adni - egyébként az bennük a fura, hogy voltak lényegesen jobb lemezeik, mint gondolnánk. A kedvenc idézetem (szintén erről a lemezről, azt hiszem, a Tessék dudálni): Ne beszélj, az neked nem áll jól. Önironikus szerelmes dal. :-)