Nyájas Olvasó, ez egy informatikaközeliek köreiben előszeretettel használt kifejezés. Véletlent jelent, persze, nem kéne gizdulni, de ebben a formában van valami nehezen megragadható plusz. Nem ritkán persze egy kis idegesítő felhang, de az informatika minden kifejezése mögött van valami ilyemi. Ami most minket megihletett, az a Youtube fantáziája. Mégis megvan a felhang: pont ugyanazokkal fel is bosszantott minket, de ez már csak így szokott lenni. Biztos egy Murphy nevű fickó programozza.

Szóval, elkezdtünk keresgélni, egy szívünknek kedves, ám alanyi jogon sehová sem bebiggyeszthető dalt. Nm is tudjuk pontosan, kit vagy mit minősít, hogy anno egy pécsi R*ssmann leértékelt cédés polcáról sikerült beszerezni az Amerikában egyébiránt méltán népszerű Kim Carnes greatest hits-lemezét. Mindegy. A dalt szeretjük, reméljük, Nyájas Olvasó, Neked sem lesz ellene kifogásod.

Örültünk egy sort, és épp azon kezdtünk agyalni, milyen indokkal szerepeltessük, mikor az ajánlott dalok közt megtaláltuk egy másik régi kedvencünket: korai brit szintipop, ha minden igaz.

Csak egészen kicsit volt dühítő az, hogy a YouTube-on mindkét dal beágyazhatóságát letiltották. Ezért is szeretjük annyira a DailyMotiont: elérhetőek a dalok, és a céges tűzfalaknál is ritkább eset, hogy blokkolnák. Úgyhogy a harmadik felajánlott dal helyett egy másikat kerestünk ugyanattól a zenekartól. Semmi sznobizmus, de ez az egyik kedvencünk tőlük. Természetesen a YouTube-on letiltva, már ami a beágyazhatóságot illeti.

Ilyen műfaj tehát a random: tud jó tippeket mutatni, de biztos, hogy sok munkával jár.

De reméljük, megéri, és Neked is tetszik, Nyájas Olvasó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.11.30. 13:03:19

Mi az, hogy? Nagyon is! :)

Ezek remek számok, és tényleg nehéz rájuk apropót találni. Talán majd a hatvanadik születésnapunkon beférnek a toplistába.

A Fleetwood Mactől én a Big love-ot jobban szeretem. De ez is jöhet bármikor persze.

Meglep-e, hogy az mp3-amon mindhárom szám fönt van mozdíthatatlanul? Jó-jó majdnem két gigányi egyéb zenével együtt, de akkor is!

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.11.30. 18:09:33

A Little Liesban azt szeretem igazán, ahogy az énkeszólamok egymásba gabalyodnak a refrénben. A Big Love meg a lendülete miatt népszerű :-).
Két giga az legfeljebb ötszáz szám. Abban három mozdíthatatlan abszolút rendben van :-) (én átlag két végighallgatás, azaz kb 2-3 hónap után szoktam újratölteni a kicsikét - és gyakran van, hogy komplett lemezeket nem bántok inkább. Na tessék, lemez: bizonyos fogalmaktól nem tudok szabadulni).

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: