YesNyájas Olvasó, megbocsásd hosszúra nyúlt szilenciumunkat. Munkás volt a hétvége kissé, belefér az ilyen a legjobb családok tájékán is. Pláne nálunk. Jujj, ne is akard tudni (na jó, ilyesmi persze nem volt, csak épp elég szabad idő sem – ez már csak így szokott lenni, nyilván). De azért még élünk, köszi, jól vagyunk, és olykor még posztolunk is, ha épp úgy érezzük, hogy tovább már nem odázható. Viszont igyekszünk rövidek lenni.

Igazából nem is tudjuk, hányadán állunk az énekesnővel. A hangja jó, de túlontúl kedvesre sajtózott személy ahhoz, hogy ne ijedünk meg tőle. Tud is énekelni, baromi technkás – de valami elképesztően modoros és nyálas dalokat szokott előadni. A slágereit nem is igazán szeretjük. A többi dalát meg nem ismerjük, úgyhogy (híven ennen elveinkhez) nem foglalnánk inkább állást az ügyben. De ezt a dalát (meg a Taking Chancest, persze, Dave Stewart, naná, majd nem, mi?) bírjuk. És most pont ez passzol.

Bocs. Lesz azért (még ennél is) jobb.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://napilajk.blog.hu/api/trackback/id/tr342497437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.12.07. 11:04:30

Nekem ez a Celine Dion-szám olyan verzióban van meg, hogy a Blondie-féle Heart of Glas az alapja. :) Először nevettünk rajta, de végülis jól illenek egymáshoz.

Valahogy sosem tudtam Diont utálni. Azt hiszem, vele is hasonló dolog történt, mint Leonardo di Caprióval. A Titanic megtépázta a hitelességét, bár tény, hogy szupersztárt csinált belőle. Pedig annyira nem is rossz film, csakhát az a fránya hype!

Egyébként már 1994-ben fönt volt egyik agyonhallgatott kazettámon a Power of Love, egy Jennifer Rush feldolgozás. Bár most kezdem magam úgy érezni, mint mikor Patrick Batemant kineveti az egyik leendő áldozata: "Neked van Whitney Houston lemezed." :)

A dolgos hétvégéről meg az a vicc jut az eszembe - önző szemszögből - amikor a Szovjetunióban állnak sorban az emberek a hentes előtt. Két óra után kijön a hentes: "Nem lesz elég hús, a zsidók menjenek haza!"
Telnek-telnek az órák, közben lemegy a nap, és igazi farkasordító hidegben toporognak már lassan 12 órája a várakozók. Erre megint kijön a hentes: "Elfogyott a hús, mindenki menjen haza!"
A szétszéledő tömegben valaki dörmög a bajsza alatt: "Már megint a zsidók jártak jól."

Hát, kedves Leroy, ha az én blogomat nézzük, te jártál jól, hogy offline voltál a hétvégén...

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.12.07. 19:06:43

@Reckl_Amál: Nem tudom, mennyire új kifejezés a mashup, de maga az ötlet nekem általában is nagyon tud tetszeni. Heart of Glass... Miért is ne?
Alaposan megnéztem azt a blogot. Nem tűnt vészesnek...
süti beállítások módosítása