2011.01.21. 13:36
Eltöröm a szemüveged
Nyájas Olvasó, ma nincs klip. Keresgéltünk, nem találtunk, feladtuk. Szomorúság van, csepp értetlenség, és persze keserű düh. Ritkán jutunk el színházba – drága, leginkább. De szeretnénk többet. És szeretjük a műfajt, némely kitartó teátrumot különösen. Ezzel viszont nincs mindenki így. Budapest új fővezére, aki egy csapásra megoldotta a hajléktalanproblémát (ha elzavarjuk, minden rendben lesz, sőt: pénzt sem adunk arra, hogy mások segítsenek neki, hátha még messzebb kotródik), most egy ellenséges kerületben lévő színháznak is hadat üzent. Rögtön a Sziget után, ami inkább csak g*cizés volt.
Jó, nincsenek illúzióink. Tudjuk, hogy annyi színésznyelv nyalja a fideszek fenekét, hogy minden színháznak egyszerre legalább három igazgató kéne. Tudjuk, hogy kell konc mindenkinek, és a nem fülkeforradalmár beállítottságú közszereplőknek még az emlékét is el akarják mostanság törölni. Nem számít semmi sem.
Lehet még Dörner György igazgató Pécsett (hogy miért adta vissza már a második elismert művész is a POSZT szervezését, nem tudjuk, de nem vagyunk nyugodtak e tekintetben sem), lehet Balázs Péter minimum az Operett vezetője, Vidnyánszky meg (mi van Koltayval és Kerényivel, komolyan nem is értjük) a Nemzetié.
Jó. Presztízshelyek, híresek. Érteni véljük. De vannak afféle jó értelemben vett színházak is. Pláne Pesten, mert itt engedhetik meg maguknak a szakosodást – egy-egy megyeszékhelyen mindenkihez kell szólni, egy utcában könnyebb szűkebb közönségnek. Ezért is különös riszpekt a Pécsi Harmadik Színháznak, a valahai kaposváriaknak, az egykori szolnokiaknak – és mindenkinek, aki mert a Cintányéros cudar világnál komplexebb lenni.
Mint mondjuk a József Attila Színház. Akik a legnehezebbet vállalták: a város peremén minőségi szórakoztatást és színjátszást – gondolatokkal, tartalommal, ilyenekkel. Lehetőleg lila nélkül. A nem mélyenszántót is legalább profin.
Valaha volt bérletünk is ide. Nem bántuk a dolgot, pedig az előttünk ülő bácsinak nem semmi kipárolgást adott a sors. De láttuk színpadon Schütz Ilát. Bakó Mártát. Láng Józsefet. Sztankayt. Kernt, Koltait, Besenczit, Schnellt, Ullmannt, Galambost, és így tovább, még nagyon sokáig.
És ha minden úgy megy, ahogy azt Tarlós István, a tökös, fidesszelszembeszegülős, magaútjánjáró, kiválópolitikus kompromisszumbajnok (ezt a sok baromságot vajon el is hiszik, akik ajnározzák?) akarja, akkor ezt a helyet végleg bezárják. Tóthjózsefek és Szanyikapitányok kerületében nem lesz színház. Coki. Kit érdekel, mennyire van közel Óbudához akár. Kulturális példát kell statuálni, vagy mi. És tök mindegy, mennyire mászik ki Méhes László abból az anyagi trutyiból, amibe került a színház.
Ez a hely most szépen átmegy múltidőbe.
Főpolgármester testvér úr, szebb jövőt, kérlekalássan: majdnem leírtuk, mit csinálj a milyen kicsodáddal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
