Nyájas Olvasó, azért is jó a munka, mert elfelejtjük olykor, miről is akarunk értekezni. Ami olykor dühítő, persze, de ha valami közepes méretű politikai tahóság az, legalább kiderül, mennyire fajsúlyos. Ha elfelejtjük, min húztuk fel magunkat, nem ér meg egy posztot. Ennyire egyszerű ez. Aztán agyalhatunk, milyen videót keressünk, és milyen apropót erőszakoljunk rá.

Valami cifrát ma is találtunk, írtunk is volna róla, meg videó is lett volna, de miután idáig találtunk volna jutni, már elfelejtettük, mi is volt a bizonyos téma. Valószínűleg semmi különös, ami mostanság nagy dolgokat is jelenthet. De inkább, ha már valahogy eszünkbe jutott néhány ritkábban reklámozott, ám így is remek dal, megmutatjuk őket.

Így, érettebb füllel visszahallgatva valószínűnek tűnik, hogy a háttérben munkálkodó zeneszerző-producer Michael Cretu ezt az egészet azért találta ki, hogy befűzze Sandrát. Akinek annyi énektudása sem volt, mint akkortájt Madonnának (Like a Virgin, hallgatva: iszonyat), és annyi értékelhető hangja sem, mint Cyndi Laupernek. Aki viszont remek dalokat írt/énekelt, ráadásul kifejezően használta a hangocskáját. Sebaj, maga a dal jó, Cretunak összejött a románc, Sandrának a 15 perc világhír: soha rosszabb boltot.

A másik dal pedig szinte rockos: bátrabban újhullámos, jobb énekesnővel: Lájk. Ráadásul egyikről valamiért valahogy mindig beugrik a másik, és fordítva. Rémesen öregesnek hangozhat, de azért hiányzik, hogy ilyenek legyenek a napi slágerek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.