Nyájas Olvasó, régen elveszettnek hitt ismerősünk jelentkezett nálunk. Mivel állítólag már maga sem hitte, hogy létezik még, maradtunk annyiban, hogy megmutatjuk, mi foglalkoztatja.

 

Mint amikor

Egy tenyér, ha:
Mint recsegő szaxofon tizenhat éve.
A pofonok és csókok azóta:
Most elfeledve.
A város lassan ébredezik,
És furcsán nézi mosolyom a
Manónak öltözött lány.
Sebaj, majd rájön ő is.
Szeretem a Wei Wu Weit reggel.
Mármint a zenekart.
Vagy nem.
;-).

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://napilajk.blog.hu/api/trackback/id/tr632694751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása