Nyájas Olvasó, vannak olyan szomorú esetek, amikor nem csak azt sajnáljuk, ami történt, hanem azt is, amit ez közvetve jelent. Most például megint eltűnt egy darabka a fiatalságunkból. Ami már csak ilyen mostanában: tünedeznek elfele a darabjai. Bezzeg a szüleink a mi korunkban már pont ilyen idősek voltak. Bezzeg. De ettől függetlenül a világ megint kevesebb lett egy okkal népszerű valakivel. Csókolom, Lenke néni.

Komlós Juci, mindenki Lenke nénije kilencvenhárom éves korában meghalt. Nem csak Lenke néni volt, persze. Sok más fontos szerepet is megformált, nem is rosszul. De felnőtt néhány generáció, akiknek mindörökké Lenke néni marad (kész szerencse, hogy Horváth Ádám nem az Eulália nevet adta neki). Az olykor morgolódó, de mindig jószívű, a cucilizmus és a korai vadkapitalizmus mentalitásától idegen szolgáltatói attitűddel (emlékszünk, mikor egy részben oktatta a csemegepultos kolleginát: ő annak idején azon versenyzett, hogy minél pontosabban tudja kiszolgálni a vevőt – nem a ráhalmozás technológiájával éltek, mint a viccben: - Kérek egy almát. - Hopp, kettő lett. Maradhat?). Akit minden hibájával (és megingathatatlan kedélyű férjével, Taki bácsival, a Gazdagrét kapitányával) kicsit mindenki családtagja is lett. Szerettük, no. Mégiscsak vendég volt, kéthetente, évtizednél hosszabb ideig. Reméljük, könnyű volt az út Odaátra.

Összességében szép, kerek életnek tűnik az övé. Mi is valami ilyesmit szeretnénk, ha ennyi önösség még belefér.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.04.07. 13:45:44

Nagyon aranyos néni volt! Egészen más, mint ahogy mi ismertük. Sokkal játékosabb, bohémabb, és nagyon jó humora volt. Természetesen Lenke néniként ismertem meg én is, és bevallom, nekem sokáig nem volt szimpatikus, hogy Taki bácsival mindig zsörtölődött. (Jó ez a Gazdagrét kapitánya.)

Anyukám unokatestvére Gazdagréten lakott a családjával. Ha elmentünk hozzájuk vendégségbe, kicsit mindig figyeltem, hátha belebotlunk valamelyik Szomszédba. :) Persze sosem találkoztunk senkivel.

Egyszer Marci barátunk azt mondta, a Csillagok háborúja az alapműveltsége része, hát a Szomszédok is az.

Borzasztó látni, hogy sorra mennek el azok az emberek, akiknek a léte természetes. Múltkor Vekerdy Tamással beszélgettek a tévében - gyerekkorom óta olvasom a rovatát a Nők Lapjában, ma már csak azt - és nagyon öregnek nézett ki. Mondtam is az anyukámnak, hogy ez így nincs rendben. Erre nem meghalt Ranschburg Jenő egy héttel később? Botrány.

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.04.07. 14:14:55

@Reckl_Amál: Az örögedő Vekerdy rossz ómen. Anno én is olvastam (jó ideje nem volt a kezemben Nők Lapja, már nem jutott rá idő - azóta már Bus István sincs a lapnál, hanem egész máshol).
Az oké, hogy ez elkerülhetetlen velejárója az öregedésnek, de akkor sem fair. Nagyon nem az.

Válasz erre 

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.04.07. 14:37:30

@stivanleroy:
Mondom én, botrány. Ahogy egy szintén nemrég távozó bölcs nevezte: a kozmikus botrány.

(A Nők Lapját mi sem vesszük már. Gomba néni - ha még emlékszel rá - viszont előfizető, és amikor meglátogatjuk, mindig ad egy adaggal.)

Válasz erre 

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.04.08. 13:10:16

index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2011/04/08/lenkeneni_bestof/

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.04.08. 13:15:02

@Reckl_Amál: Láttam, aranyos :-)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: