2011.07.12. 15:16
De nem ma...
Nyájas Olvasó, biztosan volt értelmes oka annak, hogy ennél a dalnál kötöttünk ki. Épp csak már mi sem tudjuk, mi lehetett az. De a végeredmény miatt tulajdonképpen annyira nem is sajnáljuk. Ráadásul visszautal egy korábbi posztunkra is, az immáron történelmi kort elért Depeche Mode-dal kapcsolatban. A Beatles nem volt együtt annyi ideig, mint Martin Gore, Dave Gahan és Martin Barátja, Akiről Senki Sem Tudja, Mit Csinál. Amúgy nekünk ő a legszimpatikusabb. Naná.
Szóval, Roxette szólt a kocsiban (holnaptól megint BKV, az finom lesz, Mrs. Lipton), ráadásul az 51-es vonalán kalózkodtunk – mint mondjuk tíz éve (csak akkor a Wekerle jobbára kimaradt, most viszont pont a kacskaringós utcák nyújtotta lehetőségekről szólt az út egésze). Elkapott minket a nosztalgikus hangulat, aminek eredményeképpen persze kikötöttünk egy Pierrot-dalnál. Ami feldolgozás, és meglepően sokakat megfogott már. Nekünk speciel nem ez a legeslegkedvesebb, de annyit el kell ismernünk: jó dal. Mondjuk, legkevésbé az eredeti lájkolható.
Valami filmzene része volt, ha minden igaz. Ez a sors tovább kísértette. Scott Weiland (Stone Temple Pilots, például) is felfolgozta, valami filmhez (Not Another Teen Movie a címe, edig bíztató). Egész ügyes századforduló utáni valami. Nem emlékezetes, de soha rosszabbat.
Vagy Jon Auer, szintén Amerikából. Szülővárosában világhírű zenész-producer, ahogy azt gonoszabb rádiós körökben hallottuk egykoron (magyar kollégáiról, ott a szülőfalu kifejezést használva). Semmi különös, de egy szál gitáros verzióban csak egy mutáló kamasz hálószobafelvétele volt konkurrencia. Nyájas Olvasó, légy hálás a választásunkért.
Kanyar kicsit az eredeti világ felé: szintipop Németországból. A feldolgozások tipikus ellenpéldája: ha nincs mit hozzátenned, ne nyúlj hozzá. Néha ilyen is kell. Érdekesség: a formáció deklaráltan DM-rajongói hatásra kezdett üzemelni, a frontember pedig láthatóan azt hiszi, hogy afféle grufti Sámsonokként a Depeche Mode tagjainak a hülye frizurában volt a titka. Megsúgjuk: nem (vö. Bonanza Banzai, ott is több munka volt a séróval, mint a zenével).
A végére – hogy mik nem vannak – egy kis Pierrot. A bizonyos inspiráló. Ez a verzió még slágerlistát is vezetett a nagy magyar gagyi zenetévében. Mondjuk, ettől a daltól abszolút nem sajnáltuk. Kidomborítja a játékfejlesztővé lett egykori producerzseni legfőbb érdemeit: az aprólékos hangszerelést és a hangulatosságot. Lájk, persze.
És így tovább, egészen Kim Wilde-ig (igen, Kids in America). Néha egész jó dolog a nosztalgia.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
padmasambhava 2011.07.13. 09:40:14
Minden rendben Nálad ?
A hétvégén a "szülöfaluban" voltam (Párkány) - a legújabb most az, hogy a szülök már nem néznek TV-t és alig hallgatnak rádiót. Azt mondják, ha már eléltek 76 évet, akkor ne az új magyar média vigye öket sírba...
Jó, hogy a bátyám is otthon volt, megkérdeztem töle mi a fene az a "saller" (a kokit ismertem), mert hogy a Viktor osztogatja... (én azt hittem, hogy az az áldás színonimája)
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.07.13. 12:14:40
Ez a TV-ügy erős. Valamiért az embernek mindig az volt az érzése, hogy a fiúk (és elődeik) a kissé hülyének nézett, a határ rossz oldalán élő magyaroknak mórikálnak a leginkább (más kérdés, hogy szerintem aránytalanul keveset foglalkozunk/nak mindazon területekkel, amik nem Erdély, de bizonyos kérdésekben nem tudhatok tisztán látni, megbántani meg senkit nem szeretnék). A hülyének nézés egy (szintén szégyenletes, de a hazai merítés alapján tkp. nem alaptalan) dolog, de az, hogy ennyire elbénázzák, még ciki is. Tasli (ez talán még nem volt) a bizonyosnak.
Jelzem, ha a sallert a Viktor adja, az még olyanabb, mint az áldás.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.07.13. 23:31:45
Itt is valami pokoli a hőség. Bágyadt vagyok tőle, ami új. De lehet, hogy csak hallgatni kell Leroy nálam tett tanácsára, és pihenni kellene. Mindenesetre két hét múlva vár a Balaton. Mióta a nyomdában dolgozom, (4 éve) csak télen voltam ott.
Pierrot lájkolva. És nemcsak a kellemesen hűvös képek miatt.
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.07.15. 06:46:51