Nyájas Olvasó, véget nem érő nosztalgikus utunkon ennyiben kimerül a Klinika című sorozat tárgyalása: semmi különösebb gondunk nincs vele, de cak azért jutott eszünkbe, mert egy szívünknek oly kedves scéd filozófussal készített interjút olvastunk éppen. Na jó, nem teljesen végig, de akkor is. El fogjuk olvasni, fölírtuk a listánkra. A Hatalmas Aphrodité környékére (úgy is, mint újranézés), ha már ott is szóba kerül a lista.

A filozófust egyébként Alexander Bardnak hívják, és korábban már emlegettük volt mi is. Nem elsősorban filozóf munkássága, sokkal inkább dalszerzői adottságai okán. Mert kiváló popper. Is. Azért erre a mondatra klikkolva érdemes lehet elolvasni az interjút is, mert tényleg rokonszenves figura. És ez az egyik kedvenc dalunk tőle, véletlenül pont az ő előadásában.

 

Ezt meg tegnap akartuk megmutatni, mert belebotlottunk a Veronica Mars című sorozatba (amiben mindenki következetesen „es”, avagy „sö” hanggal ejti ki a főszereplő családnevét. Azzal, amit a németek escéhával írnak. De ettől függetlenül nem rossz. A dal sem persze, de azért a másikat jobban lájkoljuk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://napilajk.blog.hu/api/trackback/id/tr23086558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.07.21. 20:20:58

Jean-Pierre-től "hallottam" először a biszexuális szót. Azt fejtegette egy '92-es Popcornban (!), hogy aki biszexuális, annak 100 %-kal nőnek az esélyei.

A Crucified-ot egyszer rendkívül autentikus körülmények között láttam, a szép emlékű Alibiban. András-kereszteken feszültek meg a művésznők, biztos ők is hallottak Nyúl tanár úr tudományos eredményeiről e kérdésben.

Az volt a jó a kilencvenes években, hogy az ilyen klipek úgy tetszettek, hogy fel sem tűnt, mennyire... sajátosak. (Most is imádom őket.)

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.07.22. 10:51:35

"A Myspace azért ment tönkre, mert ha mindenki a színpadon áll, akkor nem marad senki a közönségben. És ha nincs közönség, akkor hamar megunod a színpadot."

A Bunte Erde c. könyv egyik legjobb sztorija, amikor egyetlen ember marad, akinek még nincs lemeze. A sok zenész meg eljár a műsorára, ami abból áll, hogy ül a színpadon, és zenét hallgat. :D

"Az öltöny csak az azonnali számoknak hisz, nincs hosszú távú elképzelése, vagy csak nagyon ritkán. Mondok egy példát. A főnökök gyűlölik, ha a beosztottjaik interneteznek, sőt, rettegnek az internettől. Úgy gondolják ugyanis, hogy a beosztottak ilyenkor kerülik a munkát, nem járulnak hozzá a termeléshez, szórakoznak és időt lopnak, ráadásul mindezért még fizetést is kapnak. Hogy az internetezéstől elvonják az időt, elég sűrűn tartanak meetingeket, ahol egyszerre egy csomó ember beszél összevissza, és két órányi fizetett semmittevés az eredménye. Ahelyett, hogy ebben a két órában az interneten szörfölne mindenki és szórakozna."

Jaj, de nagyon igaz ez is! Aprócska csavar vagyok a gépezetben, és rettenetesen fáj látni, mennyire nincs perspektivikus gondolkodás sehol.
Talán, ha kevesebb meeting lenne...

Egyébként múltkor meeting alatt is megnéztem a privát mailemet. Ezt persze csak azért tehettem, mert a mi irodánkban volt a megbeszélés. Persze meddő volt, mint majdnem mindig.

"A zene és a sport az a két dolog, amiben az emberek még hisznek, amiért elkötelezetten és őszintén rajongani tudnak. A vallás lehetne a harmadik, ha bárkit is érdekelne még, és szerintem Benedek pápa szomorú is emiatt."

:D

Nagyon jó volt olvasni, köszi!

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.07.22. 14:06:31

@Reckl_Amál: Ismerős. Szerencse, hogy errefelé nincs igazán gond a netből (még ha az ember át is vált másik programra, ha jönnek). Meg fő elvárás, hogy legyen elvégezve a munkánk.

De még így is akad elég fölösleges nyűg :-) .

Amúgy azzal együtt, hogy gyakorlatilag akármelyik produkcióját szívesen hallgatom (mondjuk az Alcazar borzolgatta kicsit a maga korában az idegeimet, de a fickó slágerérzékenysége abban is ott van), egyre komolyabban érdekelne a könyve.
Valamikor '95 körül olvastam egy interjút Brian Enoval, ami nagyon futurisztikusnak tűnt, és mégis nagyon működő lett, ilyesmit érzek Bardnál is (messzebb ne menjek: Eno azt mondta, hogy a jövőben úgy találunk majd új zenéket, hogy a lejátszónk javasol majd olyat, ami szerinte tetszhet nekünk, mások értékelése alapján. Akkor marhaságnak gondoltam, azóta remekül működik a dolog a pandora.com-on...)

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.07.22. 14:16:15

@Reckl_Amál: "A Swedish Idol műsor promófilmjéhez a rendező azt kérte, hogy menjünk be a stúdiómba, és ott mutassam be, hogyan működik egy szám felvétele. Én erre azt mondtam, hogy egy nagy szart csinálok én ilyet, de elmondhatom például azt, hogy: „Nézzétek, gyerekek! Amikor egy klipben a stúdiójelenet alatt egy ember a keverőpultnál pózolva potmétereket tekerget, na az mindig egy kibaszott nagy átverés! Mert potikat keverés közben tekergetsz, és nem a felvétel alatt!” Ráadásul én soha az életemben nem tekergettem potmétereket, nem húzogattam semmit sem a keverőpulton, mert nem értek hozzá, nem vagyok hangmérnök. Minden zenész röhög az ilyen klipek láttán. Soha senkit nem tudtam átverni, nem vagyok én olajcég!"

A kedvenc poénom az Army of Lovers borítóin az volt, mikor felsorolták, ki milyen hangszeren játszott. Azt hiszem, Alexander basszusozott volna (aztán persze a tételes felsorolásnál már ki volt írva az a pár név, aki tényleg zenélt... Ahogy a Pet Shop Boys is muszáj volt zenekarnak látszó emberekkel turnézni Amerikában, mert másképp nem voltak rájuk kíváncsiak).

"A marketinges általában a tegnapról hiszi azt, hogy az a jövő."
süti beállítások módosítása