Nyájas Olvasó, kaptunk egy olyan tippet, hogy mi magunk is belepirultunk. A bizonyos esős posztot kísérte egy ajánlás. Amiről rögtön beugrott egy kézenfekvő, attól meg már tényleg csak egy lépés volt egy kimondottan kellemes. Miféle krízis, tehetjük fel a kérdést a Szupercsavargóknak.

No jó, ez a kellemkedés még a nyolcvanas évek rádióadásaiban is erős lett volna. Mindegy. Nem volt illő megfeledkezni a Supertrampről. Akiknek az It's raining again volt az egyik legismertebb daluk. A másik meg ez:

És itt vége is lehetne a posztnak, ha nem találtunk volna egy felvételt, ahol az összetéveszthetetlen hangú énekes (-gitáros-basszusgitáros-billentyűs-zeneszerző-szövegíró) Roger Hodgsont azonnal a szívünkbe zártuk Tessék nézni az arcát, Nyájas Olvasó. Ez az ember kedves. Nem mesterkélten, nem negédesen, nem számítóan. Nem. Ez jön belőle, magától. Jujj.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.