2011.07.27. 16:56
MGP
Nyájas Olvasó, volt ebben az országban egy remek tollú kritikus, aki ráadásul híresen kekk ember is volt (rosszakarói még Latinovits halálát is neki róják fel). Emellett nagyon értett ahhoz, amiről írt. A színház és színjátszás, és kicsit általában az emberek – ezek voltak a szakterületei. Voltak... Ehh. Egy nagy egyéniséggel megint kevesebb lett a kulturális élet. Nem volt hibátlan ember, távolról sem. De kár érte. Hiányozni fog; elkélne néhány ilyen formátum.
Varnus Xavér írta valahol Fáy Miklósról: pont olyan éles a nyelve, mint Emdzsípínek. Csak a nagy öreg ért is ahhoz, amiről ír. Na, ezt mostantól múlt időbe lehet tenni.
Már most sok ez a hét, pedig csak szerda van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.07.28. 13:15:08
Mindig szimpatikus volt MGP. Valahogy sosem tudtam róla igazi rosszindulatot feltételezni. Latinovits meg amennyire nagy színész volt, annyira kellemetlen ember (lehetett). Lehet, hogy MGP kritikája volt az utolsó csepp, de ilyenkor sosem szabad elfeledkezni a túlcsordulásig töltött pohárról sem. Általában nem az utolsó csepp felelősége, hogy ő az utolsó.
Idős korára kiderült, hogy besúgó is volt. Abban az időben még Fialának volt műsora az Echón (...), és ott beszélt róla. Hogy Szabó Istvánnak elnézik az ügynökmúltat, mert ő népszerű, kedves ember. Őt viszont csak még jobban utálják emiatt.
Kevés darabot láttam, amelyről írt kritikát. (Főleg a Nemzetiben.) Az ember tragédiáját (a Szikora féle nyitóelőadást) leszámítva egyet kellett értenem az ítéleteivel.
Az utóbbi időben egyre több nagy ember megy el... :(
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.07.28. 16:38:17
A tudtommal nem nős, ám homoszexualitása miatt kémnek zsarolt katonáról szóló filmet csináló Szabóról viszont feljegyezték, hogy jó kapcsolatokat ápolt Molnár Gállal.
Tessék mondani, amikor ez előjött, miért nem buzizták le nyíltan? Kicsit árnyalhat egy képet, ha a valamilyensége miatt effektíve akár büntethető is az, aki végül megtörik.
Tábori Nóra nyilatkozott róla egyet a botrány idején: amekkora tetű volt, annyira értett a színházhoz, és annyira igaz volt, amit írt - mondta. Nem szerették egymást :-).
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.07.28. 17:51:17
Persze, ez is fontos. Ez számomra is enyhítő körülmény volt.
Szabó Istvánnak más az imidzse. Ő egy kedves bácsi, aki Oscart nyert Magyarországnak. Molnár Gál meg csak egy kritikus. Valamiért a kritikusokat a közönség is utálja, pedig művészeti produktum esetén egy jó kritikus maga a fogyasztóvédelem. Két eset van ugyanis: vagy előre megmenekíti egy vacak előadástól (filmtől, lemeztől etc.), vagy egy jó, vérestollú iromány megfelelő elégtétel, ha az ember végigszenvedett valami borzalmat. :)
Azt hiszem egyébként (erre következtetek a színházi fórumokat olvasva), hogy az idősebb generáció színészei utálták inkább. A maiak közül többen kifejezetten tisztelik. (Esetleg félnek tőle.) Tisztelték... :(
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.07.29. 07:29:45
Egyik kedvenc példám még mindig a megboldogult Display magazin kritikai rovata, az Egy lemez négy oldala (szöveg, zene, hangfelvétel és keverés(!), borító(!)).
Azt hiszem, vele egyfajta mentalitás (és szakmai alázat, akármilyen furcsán is hat ez) tűnt el. És ez a legnagyobb veszteség.