2011.08.31. 18:50
Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni
Nyájas Olvasó, kezdtük azt hinni lassúdan, hogy végképp belefásulunk a hülyeségbe, de a magyar jövő letéteményes nagyasszonya olykor még mindig képes minket meglepni. Most is olyat talált ki az ő bölcs fejével, ami van neki, hogy azóta is pislogunk.
A hír annyi, hogy határoninneni gyerekekkel akar arra gyűjtetni, hogy a kis erdélyi gyermekek népviseletben járhassanak templomba. Mert a határon túli magyar (ejtsd: székely, a többi nem érdekes) az olyan, hogy még mindig leginkább a Móricz-féle sosemvolt tájszólást beszéli, miközben élő skanzen-relikviaként olyan ruhában mászkál, amiben már a déd- és ükszülei is csak roppant nosztalgikus sátoros ünnepeken. Biztos Hegedűs Zsuzsa mesélte Hoffmann Elvtársnőnek. Az a Hegedűs, aki szintén csak képeskönyvben látott falut (illetve azt hitte, már ott van, mikor túlment a Hungária körút vonalán). Erről valamiért eszünkbe jutott két vers, és egy rútan kozmopolita megközelítés (hol marad a pátosz, kérdezhetjük joggal), rögvest két változatban (a másodikban abszolút elszabadul az eltékozolt tethetségű Barta Tamás, isten nyugosztalja szegényt).
A mi falunkból...
A mi falunkból jött az üzenet
Áll még a gólya eszterág felett,
Nő még a fű a zöld domboldalon
És bent az udvaron.
Kertünkben még virul a sok virág
És még rügyeznek tavasszal a fák
És egyre folyik a mezőn a munka
A mi falunkba.
A mi falunkba ákácfák alatt
Fehérremeszelt házak állanak
És estefelé, ha a nap lehull,
Bealkonyul.
A mi falunkba nyáron nő a zab
És éjszaka van, ha nem süt a nap;
Forgácsot vág ki fábul a gyalu,
Csodálatos, csodálatos a falu.
Egyszerűség
Nem hivalgó, cifra páva
Nem modern az én szivem.
Egyszerűség lakik benne
Mosolyogva szeliden.
Egyszerű, de tiszta nóták
Amiket én dalolok -
Mert a szívem súgja őket,
Nem is olyan nagy dolog.
Úgy csicsereg az én szívem
Egyszerűen, szabadon,
Mint a pintyőke madárka
Fönt a lombos ágakon.
Ami a szívemen fekszik
Azt dalolom, semmi mást:
Legelő, kicsiny birkáktól
Tanultam a versirást.
Egyszerű és tiszta nóta,
Gólyafészek, háztető -
Nincsen benne semmi, ámde
Az legalább érthető.
A jó Isten egyszerűnek
Alkotta az eszemet,
Nincsen abban nagy modernség
Csak szelídség, szeretet.
Kicsi kunyhó, szerető szív,
Messze égbolt, tiszta, kék -
Fulladjon meg Ady Endre
Lehetőleg máma még.
Ez meg a másik: asztalszolga, vagy mi a magyarok istenének haragja. Egy adekvát kiáltás, és egy AOR rockdal. Nuno Bettencourtot még úgy sem emlegettük errefelé, pedig roppant jó ízlésű gitáros.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Járuljunk az Úr asztalához! 2011.09.01. 09:10:52
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.09.01. 09:17:46
Persze ők sem azok igazán. Ez abból is látszik, hogy még annyi fáratságot sem vesznek, hogy észszerűen segítsenek nekik, ne csak ilyen cintányéros, cudar világ hangulatban...
Az Alaptörvény Asztaláról "otthon" már kifejtettem a véleményemet. Tényleg nem értem ennek az értelmét. Én abba fásulok bele, hogy nincs jobb magyarázat az ilyenekre, mint a kivagyiság, a hagymáz és a gátlástalanság. :(
padmasambhava 2011.09.01. 21:05:52
Ha ne talán még nem fogyott volna el a füved, akkor küldenék Neked valamit, vigasztalásul: www.youtube.com/watch?v=lk4fxsrJajY