2011.09.16. 05:35
Őőő...
Nyájas Olvasó, ezen a hétvégén biztosan nem kelünk ki főnixként mindenféle porainkból. Igény az lenne rá, de kapacitás biztos nem. Akadnak ilyen napok azaz ember életében.
De mutatunk valamit addig is. Az egyi kedvenc Somló-dalunkat. Nagy LGT-rajongók is vagyunk (annyira, hogy a következő koncertjükről biztos nem írunk: az előzőről született cikk, fotókkal - és a másfajta tudatállapot miatt nem is tudtunk úgy feloldódni, ahogy koncerten szeretünk. Ezért nem írtunk a Roxette koncertjéről sem: nem olyan módban voltunk, elnézést mindenkitől.), egyszer egy pécsi Somló-bulira is bejutottunk, szaxofoncipelőnek látszó valakiként (bizony: köszönet érte a Cirkusz zenekar kiválóságainak), de ezt a dalt mindentől függetlenül szeretjük. Akkoriban futott, amikor szinte Balázs Fecót is megkedveltük. Aztán őt mégsem, de ez egy másik történet. Valahogy ma ez a refrén motoszkált bennünk.
1 komment
Címkék: 90s somló tamás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.09.16. 12:24:15
Hát szegény Balázs Fecót én sem nagyon kultiválom. Unalmas és modoros.
Somló viszont vicces. :) Már csak azért is, mert elég nagy vállalkozókedv munkál benne. Dolgozott ő már együtt a Rapülőkkel és az Animal Cannibalsszal is (utóbbiból a Kannibálokat ki is vághatná valaki...).
Bár zeneileg kevésbé értékelhető, nekem kedves emlék, amikor friss diplomás jogászként Südi Iringóval versenytáncolt a Szombat esti lázban. :)
A refrént otthon meghallgatjuk.