Nyájas Olvasó,tegnap kedves régi ismerőssel találkoztunk (úgy felnőtt nagy hirtelen, hogy elsőre meg sem ismertük. Csak a mosolya, amire csak nemünk és érdeklődésünk okán maradtunk immúnisak, na az nem változott).

Örültünk, kedveltük a régi szép időkben. Már egyikünk sem azt csinálja, bár ő közelebb maradt a tűzhöz. Drukkolunk, ne égesse meg - jobbat érdemel. Neki szól a mai dal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.