Nyájas Olvasó, barátunk, Mész Ede (a költő) magához képest mondhatni nem hallgat. Mondhatni sőt. Meghajlunk hát előtte, és közöljük újabb önismeretileg is figyelemreméltó alkotásait.

 

Afféle triptichon, midőn egy csinos diáklány dekoltázsát látva költőnk megvilágosodott vala

Rájöttem végre, mért a nosztalgia.
Miért a rinyálás eltűnt éveken.
Nem lennék talán ennyire ostoba,
Ha újra kaphatnék egynémely perceket.
Ketten voltunk hibásak, persze:
Az élet, ki elvette,
És én, aki hagytam.
De egy kopott egyetemi
Folyosón már tudom:
Innen még teljesen
Nem szabadulhattam.
*
A bűnös már megvan
Az okot megtaláltuk.
Mér csak ezzel megbékélni
Kéne.
*
Talán ha papír
Lesz kezemben róla
Az majd segít
Feldolgoznom ezt is.
 
A papír a kézben
Mindig jó
Tisztázni.
 

Innentől
(válasz egy lassan feledésbe merülő kérdésre)

Innentől
Részemről
Hivatalos:
Zakat.
 

Program majdanra
(Bandeenak, aki minden szavát érteni fogja)

Néha kicsit még hiányzik.
Mikor a nagy dolgok.
Vagy csak érdekesek.
 
És jó lenne ott,
Vagy legalább róla.
Nem csak látni, de másoknak is.
 
Ha öreg leszek, és nem kell már
megélni,
Visszatérek, tudom, a köz nagy örömére.
Leszek az új szabópéferenc,
A süket ló a csatatéren újra.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://napilajk.blog.hu/api/trackback/id/tr243548291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása