Nyájas Olvasó, küldenénk a mai videoklipeket azon kedves mindannyiódnak, aki szereted a noszatlgiát. És a jó zenét persze. Esetleg a jó feldolgozásokat – az eredetit nem forszíroznánk az elsőként választott (tehát második helyen szereplő) dalból, igazi mélységeit az általunk oly sokra tartott fapofájú brit duó mutatta meg nekünk. Bűn lenne nem hálásnak lenni ezért a tettükért. Mindig rájuk gondolunk, ha őket halljuk. És a műbőrkalapos pártfunkcira, ha a Demján Skála elvtársat. Tegyük hozzá: a Gój Közértesek ellenében még drukkolunk ugyan neki, de ez nem az ő érdeme.

Nem új a nyilatkozat, de valamiért ma futottunk bele többször is: illetve úgy tűnik, most lehet belőle valami. Mert Demján Sándor pókerjátékos és skálakópé, továbbá leggazdagabbötvenegyike elpöttyentette azt az okosságát, hogy az államnak nem kellene művészetre költenie. Sőt: betiltaná a művészeti szakköröket, ha adott iskolában nem járnak kétszer annyian technnikai szakkörre. De persze fontos a kultúra is. De nem ennyire.

Anyád, Demján ets, nyilván. A jó édes anyukád, aki ilyen tahónak nevelt az épülő kommunizmus meg a szocreál virágkorában. Horn Gyula elvtárs is mondott hasonlót a filozófokról, neki sem ez volt a legjobban sikerült gondolata.

Mert nyilván: ahelyett, hogy a jogaitól fosztott melósok egyikeként termelné a tehetséges bizniszmeneknek a vagyont, némelyik himpellér ír, fest, zenél, kőfarag és balett-táncol. Azokból meg előbb-utóbb gondolkodás lesz. Ezt a kártékony folyamatot pedig még csírájában kell elfojtani, ugye. Diszkréten jeleznénk, Demján a komenizmus idején kezdett nagyember lenni – a jelek szerint ideológiailag jól megfelelt minősítéssel vizsgázott. Most meg gazdasági éceszgéber, gyakorlatilag egyszerre az összes párt mögött.

A művészet fölösleges, nem kell. Munkásember, aki lefossa a bokáját a West Endtől, az kell. Ez a gondolkodás kiírthatatlan (ha nem lenne sértő, Nyájas Olvasó, bizony ide beírnánk egy bazmeget. De csúnya szó, nem tesszük.).

Az megvan, hogy Demján ets, a cucilizmus nagy maherja mennyivel lenne kevésbé egyikleggazdagabb, ha nem fosatják vele a Duna partjára a (most figyelj, Nyájas Olvasó!) Művészetek Palotáját?

Tessék mondani, merre van el innen?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.05.03. 15:53:58

Mi kifejezetten szeretjük a MüPát. Túl sokszor mentünk haza a Lágymányosi hídon (Szent László hídon?) nagyon kellemes emlékű összejövetelekről, hogy ne szeretnénk már a puszta látványát. Belül is finom, meg amiket láttunk-hallottunk ott.

Demjánnak nem ez az első hajmeresztő gondolata. Akart ő már itt pár évvel ezelőtt tiszta kapitalizmust is, amikor az állam jóformán semmilyen segítséget nem nyújt senkinek, ne is pofázik bele a dolgokba. Ez még a kókai időkben volt, biztos egy közös helikopterezés során eszelték ki ezt a remek gondolatot.

A művészet hozadéka - annak is van, amiből nem lehet haszont fakasztani 3 perc alatt - az a társadalom, amelyről szintén egyik pökhendi megmondó-emberkedése során álmodozott. A tudásalapú társadalom csak humán- ÉS reálműveltségen alapulhat.

Válasz erre 

padmasambhava 2011.05.03. 22:56:18

Ach, gondoltam benézek ma Hozzád a törzskocsmámba (vagy inkább törzskávéház akarsz lenni, esetleg törzsdisco ???) - aztán miket hallok itt ?! Ja persze, az embernek néha keletkezik 1-2 nagy marhaság a fejében, de nekem segíteni szokott, ha kimondom öket hangosan, akkor a direkt konfrontáció mindjárt megmutatja, mekkora eszetlenségek - lehet, hogy Demján elvtársnak is igy kellene tesztelnie a saját hülyeségeit ? De ez persze feltételez egy alapvetö itélöképességet...

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.05.04. 07:38:41

@padmasambhava: Szerintem Demján már régóta minden szájból a saját hülyeségeit hallja vissza a környezetében. Ezért nem szabad soha senkinek kapásból elhinni, hogy igazunk van.
Törzs - ahogy tetszik, lényeg hogy a zene és a hangulat jó legyen :-)

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.05.04. 08:05:36

@Reckl_Amál: Belülről még csak-csak, de kívülről? Legalább sajátos, és a Nemzeti Giccsházhoz képest valóban ízléses. De a szép odébb van (na jó: az esti világítás jópofa. Az tetszik). De nem biztos, hogy a szépsége okán megérné az árát...

Válasz erre 

lindalee 2011.05.05. 00:47:31

@stivanleroy:
Most egészen meglepődtem, még nem láttalak itt így "kirohanni". Annyira előttem vannak hirtelen a gesztusaid, ahogy felháborodsz. Érdekes, hogy előhozta ez az írás bennem ezeket az emlékeket is rólad :).

A müpát én is szépnek mondanám, de mindenki máshogy látja.

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.05.05. 07:13:36

@lindalee: Bár alapvetően türelmes alkat vagyok (legalábbis szeretem ezt hinni magamról), van néhány gyenge pontom. A gonosz hülyeség és a hülye gonoszság például hamar felhúz.
Azért remélem, sok rossz emléket nem okoztam :-)

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.05.05. 07:16:15

Azt hiszem, a MüPa nekem egyszerűen nagy. Túl nagy. És abban is lehet valami, hogy ekkora épület nemigen tud szebb lenni. De nekem valami kis könnyedség, játékosság hiányzik belőle.
Bár készen még nem láttam, de majdnemkészen a pécsi Tudásközpont sem tudott az én ízlésem szerint szép lenni.
Úgy tűnik, nem szeretem a monolitikus dolgokat :-)

Válasz erre 

padmasambhava 2011.05.05. 10:09:36

@stivanleroy: Bevallom, nem ismerem a MüPa-t. De pl. az operaház Sydneyben elég nagy épülmény - és mégis marha fantáziadús

Sorry, csak szekírozni jöttem...

Válasz erre 

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.05.05. 10:17:32

@stivanleroy:
A MüPa funkciót lát el. A Bartók Béla Hangversenyterem akusztikája tényleg kiváló. És a sok világos faburkolat ellenére a hangulat is mindig jó. Első ránézésre kicsit sivár valóban, de én eddig mindig jól éreztem ott magam.

Kívülről meg jól illeszkedik a tájba.

Érdekes egyébként, hogy a szomszéd Nemzeti Színházat is meg kellett szoknom, és kívülről még mindig tart ez a folyamat. De belülről nagyon kellemes csalódást okozott. Tegyük hozzá, a nézőtér kontár munka. A színészek az évek során megtanultak úgy beszélni, hogy mindenhonnan jól lehessen hallani.

Válasz erre 

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.05.05. 10:18:45

@lindalee:
Nekem Leroy felháborodási gesztusai akkor jutottak eszembe, amikor az Amadeusban II. József rájön, hogy a baletthoz márpedig zene kell. :) "Na ne!" - ha valakinek megvan.

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.05.05. 12:06:07

@padmasambhava: Annyi fantázia a teljes magyar építészvilágban nincs. Sajnos. Ott megvan a bizonyos könnyedség :-) .

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.05.05. 12:20:33

@Reckl_Amál: "Kívülről meg jól illeszkedik a tájba."

Szomorú, de igaz :-) .

"A színészek az évek során megtanultak úgy beszélni, hogy mindenhonnan jól lehessen hallani."

Emlékszem, mikor Jordán néhány helyet átadott a süketeknek meg a vakoknak - mert ők ott pont ugyanúgy élvezhették az előadásokat.

Ezért sem értettem soha, miért ilyen büszke a Fidesz erre a sztorira =eltekintve persze attól, hogy juszt sem a liberalistákok építették meg).

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.05.05. 12:22:57

@Reckl_Amál: Meg kéne már szereznem, ezer éve láttam. Pedig jó volt (naná, Forman), arra emlékszem.

Válasz erre 

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.05.05. 12:58:04

@stivanleroy:

Valami Milo... :)

Lehet, hogy egy szabadfoglalkozású tojásra szánja rá magát jövő szombatig...

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.05.05. 13:09:12

@Reckl_Amál: Milo.... Atyavilág. Tényleg. :-) . A hormonbomba, akinek már nem emlékszem a n... akinek beugrott a neve is.
Jajj.

Válasz erre 

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.05.05. 13:23:51

@stivanleroy:
A nevére nem, de a cicaszemüvegére emlékszem. Meg erre a beszólására. :) (Hormonbomba?)

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.05.05. 13:40:18

@Reckl_Amál: Egy betű híján azok a kicsi fényes izék az éjszakai égen.
Iszonyatosan, zsigerből fakadóan nőci volt. Nem nő. Nőci. De az tényleg hormonális szinten. Ha egy pasi csak véletlenül is betévedt a könyvtárba, már ott tekergett a közelében. Még az is lehet, hogy öntudatlanul, ösztönösen (visszagondolva az IQ-jára: ez a valószínűbb szcenárió).

Válasz erre 

padmasambhava 2011.05.08. 11:46:59

@Reckl_Amál: ha-ha, valakinek a "vénuszmellecske" nevü édességet fejtegettem pár napja, Salieri kínálja Constanznak, mikor az meglátogatja a kottákkal (mármint az Amadeusban). És erre meg kellett a DVD-t mutatni - de anélkül is elöttem lenne a kép II.Józsefröl... Szóval úgy képzeljem STivant ?

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.05.08. 12:10:08

@padmasambhava: Én is utánakerestem a filmnek. A düh lendülete alapján ez inkább bók, nem tiltakozom ellene :-).
Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy őfelsége alkatilag némileg... nos, elmaradt tőlem.
Ha meglesz a normális képarányú verzió, alaposan meg is nézem (te jó ég, három óra, hát hol van az embernek ennyi ideje?)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: