Nyájas Olvasó, olvastunk volt egy kiváló dolgozatot Tóta W. Árpádnál (az is megérne pár sort, hogyan és mikor kedveltük meg ezt a valaha elviselhetetlenül arrogáns és nagyképű fickót – talán amikor mindezt levetkőzte, és Uj Péter-epigon helyett elkezdett önmaga lenni, ami kimondottan jól áll neki. Talán máskor, magunk sem tudjuk). Ahhoz tennénk hozzá a mi mondandónkat, maradva a Supertrampnél.

Igaz, ez már a posztHodgson korszak. De a dal jó, még ha egy egészen más Supertramp is játssza. Ja, maga a szokás szerint remekül sikerült publikáció ide kattintva olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.