Kedden drukkerszemeket gyönyörködtető játékkal, 8-0-ra nyert a magyar csapat. A neheze viszont csak most jön, szerdán a briteket, majd pénteken a szlovéneket kell megverniük a feljutáshoz az egyre megnyugtatóbb formában játszó fiúknak.

Keddre Ljubljanát teljesen ellepték a magyarok, külön újságcikket is találtunk, ami kifejezetten a magyar drukkerekkel foglalkozik. Egyelőre van is minek örülnünk, hiszen a csapat hozta a kötelező meccseket, nem is akárhogyan. Két legfőbb riválisunk meg – reményeink szerint – alaposan kifárasztotta egymást. Kedd este ugyanis a briteket csak hosszabbításban tudták felülmúlni a szlovének. A csarnokban egyébként kifejezetten hangosak voltak az angolok. Ez főleg azért volt meglepő, mert a drukkerek inkább emlékeztetnek egy kedves nyugdíjas csoportra, mint vérbeli szurkolókra. A harmadik harmad második felében megfejtettem ennek a látszólagos ellentmondásnak is az okát: magyarok tüzelték fel a dobolással, üvöltéssel és vezényléssel a néha kicsit megszeppenten, de tapsoló tűnő szigetlakókat.

Persze a kezdeti lelkesedés után kiszámoltuk, hogy komolyabb jelentősége nincs a magyar csapatra nézve a házigazdák tegnapi botlásának. Ha ma sikerül megverni a briteket, akkor pénteken ugyanúgy ki-ki meccsre kell számítanunk, mintha simán hozták volna a meccset. Nemcsak az előzetes találgatások sejtetik, hogy ez lesz a döntő: a játékosok pontlistája is biztató. Számunkra is, és a szlovéneknek is: 4-4 játékos van mindkét csapatból a legjobbak között. A góllövőlista első helyén a három meccs után négygólos Peterdi Imre osztozik Ticar Rokkal. Hetényi Zoli pedig a maga 96.67 százalékos teljesítményével a legjobb kapus. Maradjon is így.

Visszatérve a magyar-horvát meccsre. Már az első harmadban sem lehetett panaszunk: nagyon hamar eloszlattak hokisaink minden horvát reményt: Vas Márton, Fekete Dániel, majd Peterdi Imre is találataival 3-0-ás állással kezdték meg a második harmadot, amiben szinte végig úgy mentek a fiúk, hogy egyik gólörömből a másikba eshettünk: öt gól született, kettőt Peterdi Imre szerzett, Ladányi Balázs, Svasznek Bence és Magosi Bálint pedig egyet-egyet. A meccs után rá is kérdeztem Fekete Dánielnél, hogy túl akarták-e szárnyalni a szlovének horvátok elleni 10-1-es eredményét. Azt állította, hogy nem, hiszen úgysem a gólkülönbség számít. Azért nekem kicsit gyanúsak a fiúk, bár a

harmadik harmadban kicsit kiengedtek, illetve lehet hogy csak felélénkültek a horvátok. Úgyhogy a vébén ekkor debütáló Rajna Miklósnak 20 perc alatt több dolga volt, mint Hetényi Zoltánnak 40 percben. De ő is rendesen állta a sarat.

Kezdő hokidrukkerkéntr amúgy az egyik legkellemesebb meglepetést a magyar játékosok okozták. A „jeges hősök” pályán kívül kedvesek, segítőkészek, óriási mesélőkedvvel. Sőt a pénteki meccsel kapcsolatban Tokaji Viktor inkább minket félt a szlovén drukkerektől. Eddig ilyen szempontból aggodalomra semmi okot nem láttunk, reméljük, hogy a barátságos hangulat minden eredmény esetén megmarad. Törzshelyünkön a meccs előtt az egyik csapos például le akarta azt bizniszelni, hogyha ők nyernek, akkor kapjon egy magyar mezt, míg ha mi, akkor ő ad nekünk. Valamiért nem voltunk vevők az akcióra.

Ami kicsit betett a hokirajongóknak, hogy törzshelyünket ellepték a focidrukkerek. Meg úgy tűnt, hogy a pihenőnap és a fantasztikus meccs sokat kivett a szurkolói teamből.

Az már az én egyéni problémám, hogy az éjszaka kiderült a nevem szlovénül azt jelenti segg, de ha nyerünk a britek ellen is, talán túlteszem magam rajta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.