Nyájas Olvasó, most titkainkat osztjuk meg Önnel. Érezze magát rendkívül megtisztelve. Elmeséljük, hogy jutunk el egy átlagosan inspirációszegény állapottól odáig, hogy ajánljunk Önnek egy dalt a Roxette Tourism című lemezéről. Na jó, erről (és plánesőt a későbbiekről, vagy valami Presser-szerzeményt, esetleg Eurythmics-albumokat, vagy bármit, amihez Dave Stewartnak köze volt valamilyen módon) bármikor jó szívvel tudunk ajánlani. De tényleg. Csak az nem mindegy, hogy ugrik be a dal.

Mint azt talán a Nyájas Olvasó is észrevette már, általában a naptárból merítünk ötletet. Ami egész praktikus, ha van valami inspiráló. De most nem volt. Semmi. Abszolúte semmi.

És ilyenkor kezd el az ember rágódni, miről is írhatna, mi érintette meg a legutóbb. Jószerivel semmi, leginkább. Elkezd agyalni a politikán (majd inkább pisi-kaki szexen, ez lényegesen gusztusosabb), aztán tovább keresgéli az ihletet. Jön a magánélet, de ez nem olyan blog. Tovább.

Aztán beugrik, hogy egy nagyon kedves régi ismerőse mondta le aznapra a találkozót. Megint - nem rosszindulat, konstans időhiány. Na jó, akkor üzenjünk neki. Sz-nek. Valaha régen a Metallica volt a kedvenc csapata. Oké, akkor Nothing Else Matters (bár lehet, hogy az Enter Sandman jobban bejött neki, de ez nem metálblog). De akkor már legyen csavar is benne. Vagy cselló. Oké, megvan, legyen ez:

Vagy talán mégsem, annyira nem biztos, hogy mindenkinek bejönne. Egy másik kedvenc dala ez volt (az eredeti):

Ehh, napi posztnak kevéske, és nem lehet hozzá normális szöveget írni. Más vonal: miért nem tud jönni? Az esküvője ügyében intézkedik, több megyével odébb. Ez jó, esküvő. Esküvő, klip... Muriel esküvője? Toni Collette, lájkoljuk, jó lesz.

Másrészt viszont mi van, ha félreérthető? A film remek, de nem boldog esküvőről szól. Hagyjuk, ez sem lesz. Akkor viszont ragadjunk le annál, hogy nem tudunk találkozni, hetek óta. Várat. Hopp, ez jó lesz. Why did you keep me waiting so long, Roxette. Majdnem tökéletes, bár speciel csak egy fanvideója van, meg egy tribute zenekar home jellegű videója. Amúgy magyarok, aranyosak: Joyride Band.

Háát, ez a videó viszont alatta van a várt minőségnek. Legyen valami más: How do you do, hát persze! A Dailymotionről már leszedték, akkor legyen Indavideo.

A kép minősége valami tragikusan rossz. Más kell. Talán meg is van: Here comes the Weekend, szintén Tourism, MTV unplugged (ütőhangszerként egy bőrönddel, Per Gessle épp John Lennon és Elton John szerelemgyerekének álcázza magát, tök cuki). Pénteki poszt, tehát időben még stimmel is, frappánsak vagyunk.

Akkor legyen ez, és kívánjunk kellemes hétvégét.

Szóval, valahogy így néz ki, mire megszüljük a videónkat. Nem valami lélekemelő folyamat, ugye? Mindegy, reméljük, a Nyájas Olvasó értékelni fogja.

Ja, mellesleg Larissa Riquelme meghálálta, hogy drukkoltunk neki. A képei alapján olyan nagyon nehezére nem eshetett, de azért örülünk neki: köszönjük!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.