Nem szeretünk ilyeneket írni. Nem szeretünk búcsúzni. Különösen a hazai kultúra ilyen bölényeitől. Nem is tudjuk, mit mondjunk. Mások majd fogják. Helyettünk is. Az egyszerűség kedvéért inkább csak összeválogattunk tőle néhány villanást. A tanúból nincs benne. Azt tessen a Nyájas Olvasónak személyesen megkeresni. Búcsúzunk Kállai Ferenctől.

Valószínűleg nem volt szerep, ami rosszul állt volna neki. Ezzel együtt volt néhány típusszerep, amiben mindig ő tűnt fel. Egyikük (nem tudjuk, miért) a tutyimutyi papucsférj volt.

Vagy a türelmét könnyen elvesztő, kényelmes, de nem szenvtelen kispolgár. Az effajta hevesebb vérmérsékletű szerepek is megtalálták. Rendszeresen.

És persze egy igazi Hacsek-Sajó is simán belefért.

És mi megint érezhetően kevesebben lettünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.