Katonatörténeti, egyszersmind kultúrhistóriai évfordulót ünnepel ma mindenki, aki ezt az eseményt ünneplésre méltónak tartja. Mi speciel nem olxan végzetesen azért, de senkit nem beszélünk le semmiről. De maradjunk annyiban, hogy a még oly élelmes rejtjelezők sem tartanának sehol, ha 1799-ben nem találják meg a rosette-i követ.

Ez a termetes ásványdarab játszott ugyanis fontos szerepet abban, hogy az egyiptomi hieroglifákat végre dekódolni tudják. Fontos lelet volt tehát (gyorsan összefoglalva: ugyanaz a szöveg három nyelven is szerepelt rajta, így a másik kettőből vissza lehetett következtetni az istenek írásaként emlegetett vizuális kódra). Bár a kövek általában is tudnak fontosak lenni: egy másikból például óskandináv titkokat akartak megfejteni. Többeknek sikerült is. Valószínűleg ők nem kimondottan örültek, amikor egyértelműen bebizonyosodott, hogy ezeket a nyomokat nem ember, hanem a zord időjárás rótta a sziklába.

Sebaj. A kőnek köszönhetően (közvetetten legalábbis) tudjuk, hogy éltek az egyiptomiak. A Bangles pedig még arról is kimondottan élvezetesen számol be, hogy jártak. Kedvencünk a hangi adottságait tekintve gyötrelmesen gyengécske basszusgitáros. A dal és a klip annyira őszintén és jóindulatúan, felvállaltan bugyuta, hogy rá sem lehet haragudni. Lájk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.