Ma negyvenhét éves a thrash metál egyik apukája/apostola, és/vagy szégyentelen elárulója - kinek melyik olvasat tetszetősebb. Nekünk speciel utóbbi nem annyira, bár amikor James Hetfieldék kiadták a Loadot, tanulságos volt figyelni a metálszcéna reakcióira. Értsd: a maga módján humoros, és nyilván szociológiai-kultúrantropológiai szempontból is tanulságos. Mint amúgy a komplett kilencvenes évtized.

Szóval, a legfőbb (meglepően sokáig visszatérő) érvek a Metallica teljesítményével szemben nagyjából ezek voltak: lenyírták a hajukat, és énekelnek, nem hörögnek. Skandallum.

Ne nevessünk (hangosan legalábbis) azokon, akiknek ez akkor komoly és fontos szempont volt - másokat valószínűleg a Scooter éneklős-gitáros kilengései akasztottak ki. Van olyan életkor, amikor ezek tényleg fontos szempontok tudnak lenni. 18 fölött viszont már kezd ciki lenni...

Pláne, ha a rövid hajjal énekelt (!) dalok amúgy jók. Mint ez:

Isten lássa lelkünket, ez teljesen rendben van, kiforrott, szépen megírt és előadott, sötét hangulatú dal. Tényleg nem zúz, és nem is hörög. Ez azonban (szerintünk) előnyére válik.

Ahogy a másik dal is rendben van: itt a zúzáshoz sikerül az alanyi jogon legendássá lett Marianne Faithfullt úgy hozzábiggyeszteni, hogy azt tanítani lehetne. Lájk, hogy hűek legyünk magunkhoz.

Úgyhogy részünkről juszt is boldog születésnapot kívánunk a Loadot készítő zenekar frontemberének.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.