A csapból is a tegnap estével hivatalosan is feloszlott Kispál folyik, ma meg Cseh Tamás-emlékbuli lesz a Szigeten. Cseh Tamás legjobb tudomásunk szerint soha a büdös életben nem játszott a Nagyszínpadon (szabad pontosítani), a Kispált pedig valószínűleg sosem szerették annyian, ahányan most síratják (rajongók mi sem voltunk, lemezünk nincs, de feltétlen tiszteltük őket és összes dobosaikat is különösképpen). Úgyhogy inkább egy tegnapi születésnaposra koncentrálunk.

Mert bizony tegnap volt Laár András születésnapja - így utólag is hosszú és eredményes életet kívánunk neki. Aki szerintünk a KFT-vel megelőzte a Kispált, és jobb Cseh Tamás tud lenni, mint az ötvenes, iskolázott urbánus alkeszek idolja. Ami ezzel együtt nem Cseh Tamást minősíti, láttuk élőben, többre lett volna érdemes ennél a rajongói körnél.

Tehát Laár és KFT: vessünk egy pillantást a nagy áttörésre, a Táncdalfesztiválon. A dal egyébként a szerelemről szól, de ‘80-ban ez a kutyát sem érdekelte, valahogy mindenki mást értett oda. Külön felhívnánk a figyelmet II. Lengyelfi Miklós bőgőjére, ami igazán jellegzetessé tette a zenekar hangzásvilágát. Ja, azt tudják, miért nem basszusgitáron játszott akkoriban? Hát mert az nem volt neki. De tényleg.

Itt már feltűnhet a később oly jellegzetessé vált fej nélküli basszusgitár, aminek rokonán Laár még bőven nyomult a kilencvenes években is. Mutatjuk majd. A szám amúgy a KFT egyik Kicsit szomorkás...-a, mindenkinek beugrik róluk. Pedig nem is a legautentikusabb KFT-nóta. (Ahogy a Kispálról is mindenkinek az ugrik be, hogy egy fejhangon, nem túl jól éneklő pasi áthajlásokkal operál - üzenjük minden kedves epigonnak, hogy nem ettől jók, nem ezt kéne utánozni, hanem a tehetséget - lehet, azzal is be lehet jutni az emerkettőpetőfinagyonzenére - apropó, azt próbálta már egyáltalán valaki?)

Lengyelfinél már másik basszgitár van, de Laár kezében ott a fehér Hohner. 1996, az internet hősi korszaka. Bál az Interneten, és örök érvényű óda a női nemhez. Érdemes amúgy figyelni a rejtett öniróniára: “Vagy ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem. Ki érti ezt, ki érti ezt? Én nem.” Urak, tessék ezeken a sorokon egyszer elgondolkodni. Tényleg megéri.

És ha már csetamáskodást ígértünk: jöjjön a magányos dobozgitáros férfiú, aki csak úgy énekel bele a világba az élet fontos dolgairól.

És végül, de nem utolsó sorban Laár András, a költő. Nem a Költő csoki-ciklusából, de fontos kérdéseket feszeget.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.