Még ki sem hevertük eléggé az egyik sokkot, máris itt a következő. Ha a héten megszületik Behumi Dóra első unokája, mi már egy szót sem szólunk. Amúgy sem tudnánk, a levegőhöz kapkodva egyidejűleg. De ez egy másik történet. Persze most is gratulálunk (jó arcot vágni a feldolgozhatatlanhoz, ebben profik vagyunk), de akkor is. Hogy jön Váczi Eszter ahhoz, hogy anyuka legyen? Csak azért, mert tíz éve volt a Jazz+Az búcsúkoncertje?

Oké, egy ismerős meg leszögezte nemrég, hogy Beck negyven múlt, neki (azaz nekünk, a mi generációnknak - már az is gáz, hogy van ilyen, csak azt remélhetjük, hogy Lovasi majd nekünk is kíván, mint a Pataki Attilának) szava (szavunk, ugye, lásd fentebb) sem lehet.

De akkor is.

Sebaj, köszöntsük Áfrát a mama egyik passzentos dalával.

Arról meg majd más alkalommal, mennyire gáz is az, hogy a királyi tévé egy rakás zenészt felzavar mindenféle színpadokra, hogy aztán pléjbekkelve legyen - az oké, hogy a Jazz+Az illetékes lemeze a mai napig nagyon megszólal, de hogy Geszti Péter ennen távollétében is vokálozzon - na, ez csöppet erős...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.