Megkésve kissé, rendben van. Nyájas Olvasó, Önnek igaza van. Nem tiltakozunk. De még akkor is: jobb későn mint soha. Ráadásul ma lesz az elmúlt heteket is magyarázó poszt is. De tényleg. Ami azért is ritka., mert nem nagyon szoktunk ugyebár napi egynél többet posztolni. De mi azért komolyan gondoljunk, akármit is sugall a látszat.

Szóval, tegnap volt a Magyar Dal Napja. Dalos villamos, Kafkákok az aluljáróban (adalék az emerkettőpetőfi-vitához: pusztán a Kafkaz/Kardos Horváth János dalnok kisföldlakós dala miatt megérdemelné suhgyörgy – vagy zuh, sájszegál – és sleppje, hogy levágott szemhéjjal ássák őket egy termeszvár közepébe. Ennyit a nagyonzenéről, köszönjük a figyelmet.), mifene. Csatlakozunk azért a dalnaphoz csendben mi is, a valaha volt legjobb magyar zenekar egy dalos dalával. Tetszik tudni: a Dal az övék.

Bár nem vagyunk hardcore Illés-rajongók, Bródy néhány dalát határozottan lájkolhatónak tartjuk. Például ezt. Egyszerűen csak szép, küldjük mindenkinek, aki szeret.

És némi tisztelgés a magyar dal fővárosa előtt, kedvenc magyar gitáros-producerünk és kedvenc magyar billentyűs-producerünk közös szerzeménye. És tényleg Eger ihlette (helyesen, mert hangulatos város).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.