Hábetlerizmus. Valamikor egyenesen így nevezték azt, amit leírt. Egy kallódó, keményen dolgozva egy helyben ragadó, tizenkettő egy tucat józsefvárosi munkáscsaládról szólt a regény. És a színdarab. A Rozsdatemető. Volt, aki nem szerette, mert a munkáscsalád csak nem fejlődött. Mindig sütöttek-főztek, és topogtak egy helyben, miközben fölöttük csendben múlt az idő. Még ma is jó történet és jó darab. Ahogy ez a legjobb műveiről mindmáig elmondható. Fejes Endre ma nyolcvanhét éves. Tisztelettel gratulálunk.

Talán nem a huszadik század legjobb magyar írója. De bizonnyal az egyik legfontosabb. Kétkezi munkásból lett író, aki különösebb szépelgés nélkül mesélt az általa oly jól ismert nyolcadik kerületről.

Érdekes módon ma már nem a Rozsdatemető a legemlékezetesebb alkotása: inkább a Mocorgó (Garas és Latinovits, nem nagy truváj emlékezetesnek lenni), és a nemrég Koltaival-Pogánnyal újra elővett Vonó Ignác (rendezte Garas). Meg persze a darab, amiből Presser-musical is lett. A Jó estét nyár, jó estét szerelem. Harsányi Gábor emlékezetes alakításával. Harsányiéval, többek között, persze. Halász Judit, Tordai Teri, Pécsi Sándor, Törőcsik Mari – ilyenek játsztak még a filmben (időnként előveszik, érdemes megnézni). Ebből szól egy dal a kicsi magyar görögről/nek.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.