Nyájas Olvasó, érdemi javulásról állapotom tekintetében nem áll módomban beszámolni Neked. A nikotinhiány egyre erősebb (nem most akartam pedig leszokni, de úgy alakult, hogy - talán szabad ezt mondani - belevágtam, meglássuk, mi lesz), a megfázásszerűség sem múlt még el igazán. Bár már jobb a helyzet. Sokkal jobb. Hogy ne mondjam: bíztató. Annyira progresszív a helyzet, hogy még két nótát is az eszembe juttatott. Fogadd szeretettel, mást úgysem kapsz ma tőlem.

Az első dal régi kedvenc. Ha hihetek emlékeimnek, egy 120-as Skodában hallottam, télen, az illetlen módon kivégzett Rádió Bridge-en. Mindennek azért van történetünk szempontjából jelentősége, mert aki ült már ilyen autóban, tudhatja: nem volt tökéletes konstrukció, de a fűtése nagyon rendben volt. Ennek megfelelően ez a dal bennem mindig egy meleg, már-már forró helyiséget idéz fel: és ilyenkor izzadni kell a leginkább. Ezért is vagyok hajlamos betegség ellen is ajánlani. Meg egyébként is: úgy jó, ahogy van.

A másik dal nem forró. De fülledt. És amúgy is passzol. Bár nem pont ezt a verziót kerestem, de nehéz elrontani: jó lesz ez is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.