Nemzeti gyászünnep van, Nyájas Olvasó. Aradi tizenhárom, a szomorú véget érő, egyszersmind népi, hovatovább nemzeti büszkeségünket jogosan tápláló, hősies, hovatovább Kossuthapánk, elsőfelelőskormány, trónfosztás és pákozdicsata, bressaihiéna, negyvennyolcnegyvenkilencesforradalomészabadságharc, satöbbi. Hogy a köztévék még a szokásosnál is nézhetetlenebbek lesznek, minimum borítékolhatók. Viszont ami szokás, az szokás, ami szabály, az szabály. Októberhat, nincs megúszás.

Gyászdalunk viszont nincs (és ha olvastad a Pop, csajok, satöbbit, tudhatod, hogy a popirodalomban nincs is ilyen – ha meg nem olvastad, sürgősen pótold be). Közelítsünk inkább a forradalom felől. Lehet, hogy volt már, de nem baj.

És egy másik fölöttébb forradalmi nóta. Csak hogy ne legyen rossz kedved, Nyájas Olvasó.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.