Nyájas Olvasó, folytatjuk csendesen a svéd bárdos sorozatot. Csendesen már csak azért is, mert egy borzalmas szóviccel folytatjuk a dolgot. De beugrott, nem tehetünk róla. Muszáj kiadni magunkból. Ja, és ez is (részben, meredek áttételekkel) annak köszönhető, hogy a Görbe Sminktükör újabb poszttal örvendeztette meg kicsinyke szívünket. Nem mélyenszántó (nem is ezért szeretjük), de ha jobban odafülelünk, azért meg-megcsillannak benne jó dolgok. Mint általában egyébként azokban a nótákban, amik kötödnek a kiváló filozófushoz. És állítólagos ex-melegprostihoz, de ez csak a (valljuk be, túlzottan groteszk és abszurd) képet árnyalja. Sándor, a Bárd.

Azaz Alexander Bard (tényleg nagyon sajnáljuk, borzasztó, tudjuk). És persze legsikeresebb formációja, az Army of Lovers. A legbutábbra hangszerelt dalukkal (tiszta Scooter-német futószalag-happy rave, ijesztően bűnrossz) – ahol a viszont a háttérvokálban olyan torokból jönnek ki zseniális hangok, hogy az valami hihetetlen. Ezért szerethető.

Ja, Sminktükör: Venus and Mars. Nő és férfi. Szerintünk tök egyértelmű.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.