Nyájas Olvasó, talán már feltűnt: szeretjük a zenét. A jó zenét, mindenféle műfaji megkötés nélkül. Valamelyest tehát profilunkba is vág a nap (egyelőre megerősítetlen, de sokat sejtető) híre: sóval szántják be a naggyonzene emerkettő petőfi helyét, és megszűnik a kozszolgalat.m3u végtelenített&random nyomatása az éterbe. Tömören, röviden, velősen reagálva: ki nem szarja le?

Jó, kollektívánk második legaktívabb tagjának talán hiányozni fog kicsit, de ő statisztikailag nem mérvadó. Ahogy én sem, különben mind a mai napig a Bridge lenne Magyarország leghallgatottabb rádiója (Györgyi, ezért is hálával tartozom, akármi is van Veled). Ami persze sosem volt. Pedig mert tényleg értékközpontú lenni (lásd az ezeréves közhelyet, miszerint csak jó és rossz zene van – mindegy, hogy David Bowie, Pierrot, Leonard Cohen, Kispál és a Borz, vagy ad abszurdum az Olsen Brothers adja elő).

Ehhez képest az emerkettő egy kalap gözölgő hígfekália (ld. még fos) volt. Egyrészt szétbarmoltak érte egy működő csatornát, rezzenéstelen arccal átlépve nem kevés ember érdeklődését és igényeit. Másrészt azóta próbálják magyarázni, hogy az igenis jó volt úgy. Mert csak simán zenét nyomatni szerfelett közszolgálati dolog.

A nagy, kékeres lóbrokit. A köz szolgálata nem az emberek száműzését és néhány középszerű dal ismételgetését jelenti. Bizony, figyelembe illik venni azokat is, akiket kereskedelmi alapon nem szokás.

Bizony. Nyugdíjasokat, kismamákat, és így tovább. Nem csak a Kossuth (emeregy?) dögunalmas, mindent százötvenszer megismétlő módján. Sőt: nem kell azt sem feltételezni, hogy az összes nagy- és kismama hülye. Igazi médiakihívás az lenne, hogy nekik készüljön normális, élvezetes, nem elvont műsor.

Akár sok jó, változatos zenével. Komolyan, többet tenne a magyar zene népszerűsítéséért, ha értelmes műsorok között szólna az a sok szép dal, mint így, minden vezérelv nélkül ömlesztve. Mert ez így siralmas.

És nem csak szerintem, aki büszkén vallom az igényes mainstreambe vetett hitemet. Nem nagy cucc, idehaza ugyanis nincs ilyen (várj csak: Kultúrház, Dob + Basszus – ilyenekre gondolok, hozzátéve, hogy a Kultúrház alanyai nem mindig voltak meggyőzőek, de a tálalásuk abszolút). Az Antagonon kibontakozott vita is ezt hánytorgatta: könnyű úgy nyereséges rádiót csinálni, hogy gyakorlatilag nincsenek kiadásaid. Magnóról néha valaki benyög valami szellemeset, aztán megint szól a Lehetekénazazegy. Vagy a Heveny Szimfónikusok. Szigorúan ugyanaz. Ehhez képest aki lenézi a Borosbochkor és a Balázsjaniferi teljesítményét, miszerint napi négy órában szórakoztatnak, az nem tudja, mit beszél. Tisztázzuk: nem szeretni kell őket. Csak elismerni, hogy valamit tudnak.

Mert a rádió amellett, hogy rohadtul nem közszolgálati, roppantul be is szűkült. Lovasi András összes elcseszett, tehetségtelen klónja ott nyavalyog. Ha kell ha nem (aki megfejti, honnan a mai cím, szólhat, de ne linkelje, mert hátborzongatóan émelyítő dalról van szó). Nem közszolgálat ez a tartalom, Nyájas Olvasó. És nem közszolgálat a kínálat sem: beszűkült, egyhangú, ráadásul nem is jó. Csak azért, mert magyar valaki, még nem lesz jó. Nagyon nem.

De ez eddig valahogy sosem került elő. Emerkettő, nagyonzene, aha – de egy szűknél is szűkebb réteg igényeire nem közpénzt kell pazarolni, hanem netrádiót indítani. Adjátok ki podcastban a haverok nyöszörgését, oszt jónapot. Hadd ne kelljen sajnálni azokat, akik a nulla tartalmat tekintik fejlődésnek.

Apropó. Tudod, Nyájas Olvasó, mi volt/van a kínálat csúcsa? Egy gyengécske elektroszösszenet, ami ráadásul igen kevés fantáziával nyúlt. De legalább vállalható, a maga idején noch dazu izgalmas, viccesen előremutató dalocskát. Konkrétan ezt:

Az MR2 jelen formájú megszüntetése nem a magyar zene történetének lesz fontos mozzanata. Legfeljebb a Rossz Kispál-utánzók Egyesülete veszít médiafelületet.

Értük pedig kurvára nem kár.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.