Nyájas Olvasó, a bizonyos toplista utolsó utáni darabja következik. Kisebb matematikai gikszerek mián (nem végett, ezt üzenem mindenkinek, aki szerint nyelvtannáci az, aki beszéli az anyanyelvét) igazából most kell véget érnie a sorozatnak, merthogy ma lettem harminc éves. Könnyebb leírni, mint gondolná az ember. Csak komolyodni ne kellene innentől. De ha már: a kávéházi szegleten, hovatovább. Néhány dal, amit lájkolok, de nem fért be a múltkori listákba.

A lista persze véletlenszerű, nem rangsor. Sőt, néhány előadó ettől függetlenül is előfordult már. Például kedvenc brit duónk (akiket mindig kaján vigyorral emlegetünk, vissza lehet keresni a témára). És egy dal, aminek sajnos pont az amerikai változatához készült csak klip. Pedig hangszerelésében az eredeti sokkal rafináltabb (ezért is szeretjük őket olyan nagyon). A refrént pedig szerelmi csalódások idején jó volt ennen pofánkba nyomatni.

És persze szerelmes hangulathoz remekül passzolt ez a dal is (egyéb okok folytán meg a Perfect 10, de már ennyi klipbe is belerokkan egy böngésző, úgyhogy azt most nem). Meg általában Paul Heaton, a Housemartins óta fixen.

Erre a dalra érdekes módon csak a kétezres évek elején kattantunk rá: egy válogatás-lemezen volt a Jobb Mint Otthon nevű baranyai műintézmény wurlitzerében, ahol száz forintért három dalt lehetett kérni. Ezek az Ordinary World (Duran Duran), a One (U2) és ez voltak. Eredetileg fontolgattunk valami Dire Straits-nótát is, aztán mégsem. Szeretjük őket, de az más történet. Egyszer talán kapnak külön posztot. Ide viszont tökéletes választás a dal.

Meg ez is. Sosem voltunk V Moto Rock rajongó (Demjén meg amúgy sem), de Lerch Istvánnak van két (annyira nem is különböző dala), amit – akármennyire is ágáltunk ellene – kimondottan megkedveltünk. Kellemes szerző, hangi adottságai folytán nem tolakvó énekes, ízlésesen hangszerelt dalok. Tűzvarázsló, Angyallány. A másikat is meg szabad keresni, hajrá.

Amennyire nyolcvanas évek ez a dal, annyira színtisztán kilencvenes ez. Azzal együtt persze, hogy nem akkor íródott. De ez a változat a mi tízes éveinknek egyfajta kvintesszenciája. Ha valakinek megvan a maxi, szóljon. Kell.

Ezt a dalt is emlegettük már, de sokat hallgattuk azt a 120 perces kazettát, amin szerepelt. Nem véletlenül. Valahol még kiadatlan próbatermi töredékeink is vannak a zenekartól (sajnos nem túl sok, de akkor is). Miattuk még Neil Gaimant is kicsit jobban szeretjük, mint amúgy tennénk. Pedig az sem lenne kevés.

Ők pedig sokat játszottak együtt a Wei Wu Weijel. De ettől függetlenül találtunk rájuk. Sok klipjük nincs, de sebaj. Lóbádzset.

Ez meg még annál is lóbb. Vagy lóvabb. De reflektál egy generációs élmény filmre, viccesen jazzeskedik, és érthetővé teszi, miért lehet beleszeretni Giret Fruzsina hangjába. A csúcs tőlük ezzel együtt mindenképp a Búzamező, szerintünk már volt linkelve.

Korunknál fogva nem lehet szó nélkül elmenni Phil Collins életműve mellett sem. Különösen, ha Mike Tyson is szereti a Másnaposokban. Amiben az az Ed Helms játszik, akit az Office miatt szeretünk annyira. Mindegy. Zseniálisan minimalistán kivitelezett klip, egy remek dalhoz.

És persze régi mániánk a magyar pop is. A kazettára, amin ez a dal volt, rengeteg matekházit oldottunk anno meg. Hozzátartozott az estéhez. És ezt a dalt nagyon bírtuk. Jó zene, és az a kreativitás, amivel összeállt a magyar szöveg. Lehet szidni Gesztit, de előbb tessék egy ilyet összerakni.

Első szerelmünk zöld öves Republic-fan. Mi nem, de például a Cipő és a Lány Amsterdam című lemezét kimondottan szerettük. Pláne a német nyelvű dalokat. Viszont a 67-es útra lassúztunk anno az első majdnemkapcsolattal. Évek óta férjnél van, de ez más lapra tartozik. Erre a dalra így csak pár éve figyeltünk fel, érett, kései szerzeménynek vélve. Nem az. Ifjúkori zsenge, az első lemezről. Repül a bálna, megvan? Maxiriszpekt.

Így valahogy. Cum geburctág fíl glükk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.11.07. 00:30:10

Boldog születésnapot! :)

Te szeret(t)ed a Depeche Mode-ot? Mindig érnek meglepetések...

Válasz erre 

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.11.07. 01:08:07

Két bonus track:

www.youtube.com/watch?v=OlOZMUpfDoY

Ezt biztos lájk. Az kizárt, hogy nem ismered.

Voltunk mink ennyik is:

www.youtube.com/watch?v=8k-hU_YPL7o

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.11.07. 12:28:23

@Reckl_Amál: Elszánt rajongó nem vagyok. De egy besztof/lájv bármikor jöhet. Egy album önmagában tud túl sok lenni.
Az első bónuszt hallottam párszor, de elnyomta a kisföldlakó. Na, ezért is haragszom az emerkettőre...
Voltunk bizony. (Sóhaj) Az előző évezredben ;-)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: