Nyájas Olvasó, ezt a butácska dalt dudorászta egy reggelen James Paul, a népszerű, fiatal basszusgitáros. A dallam is a fejében volt még, de nem emlékezett, hol is hallotta. Csak abban volt biztos, hogy valahonnan ismeri. Idővel aztán két dologról győzték meg: egyrészt arról, hogy ez nem egy korábban már létezett dal volt. Ő szerezte, övé a dicsőség. Azért a soha le nem írt szabály szerint John Winston nevét is kiírták szerzőnek, de persze hamar kiderült, hogy a gitárosnak ehhez a nótához semmi köze sem volt. A másik dolog a szöveg volt: Scrambled Eggs helyett legyen inkább Yesterday – sugalmazta talán éppen George Henry, a dallal legendát alkotó producer. A többi már rocktörténelem.

Hogy mitől lett a dal tényleges mérföldköve a rocktörténetnek, nehéz megmondani. Kétségkívül nagyon jó dal. Tény, hogy McCartney előadása kellően izgalmas (a magyarázat nélül távozó nő a dalban az ő korán elveszített édesanyja volt – derült ki egyszer, miközben mindenki a szerelem fájdalmát vélte a dalban hallani), Gorge Martin hangszerelése pedig – vonósnégyes egy (nem egészen) háromperces popnótában – korábban ledönthetetlennek hitt korlátokat annullált.

Szóval, nem csoda, hogy anno sláger lett, és fontosnak tartjuk a mai napig – elég hamar megmutatta, hogy a zene egységes valami, és hegedű a gitárral élhet, létezhet együtt. Így valahogy:

Ha minden igaz, azóta a legtöbbet feldolgozott dal a zene történetében. Mi is mutatunk három változatot. Az egyik az érzelmes, kicsit kötetlenebb-lazább irányzat, a soul felől közelítve, egy zseniális énekesnőtől.

A másik a tiszta popverzió, ami szinte ugyanaz, mint az eredeti. Itt-ott kicsit több a hangszerelés. Összességében a kilencvenes évek végére popdalként jobb is volt az eredetinél. (Ne legyen félreértés, Nyájas Olvasó: az eredetit szeretjük, de mikor a Wet Wet Wet hozzányúlt, ez a változat többet visszaadott a kompromisszummentes, dalközpontú popzene lényegéből, mint az eredeti – ami nélkül a feldolgozás több szempontból sem születhetett volna meg. Azzal tiszteleg, hogy megmutatja: hova fejlődött a popízlés, nem utolsó sorban ennek a dalnak köszönhetően. Mesterien egyensúlyozva marad végig a giccs innenső oldalán.).

És van az esztrád-hakni változat, ami többet vesz el a világtól, mint amennyit hozzátesz a zenéhez. Amin talán még Keresztes Ildikó is azért sír, mert érzi, mekkora gyalázat ez a semmitmondó megközelítés az eredetivel szemben.

Nem fűzünk semmilyen tartalmi reményt sem a tévés esemeskutató műsorokhoz, de ennek a sikere, és az újkorában is botrányosan rossz Nap című dal így együtt azért sok volt tegnap estére. Pláne, hogy most még dolgozni is kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.11.28. 17:46:44

És Nikolas ezzel ütötte ki Wolf Katit... Eddig se volt különösebben jó véleményem Keresztes művésznőről, tipikus idegbeteg, jobboldali nő. Az X-faktorbeli szerepléséből kiderül, hogy buta is.

Ha a Wet Wet Wet változata ívet húz a régi ízlés és a tizen évvel ezelőtti között, akkor azért az UP! is jó volt erre. Hogy Kelet-Európa legnagyobb(nak mondott) showműsorában sztárként felléphet egy teljesen elfelejtett csapat a tizenöt éves felvételével, playbackelve.

Ez egy remek poszt. Vagy húsz perce beszélgetünk róla a "kollégákkal" MSN-en. :)

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.11.28. 20:59:36

@Reckl_Amál: Keresztes művésznő legalább többé-kevésbé jóindulatú, még ha a fentebb taglalt hibái és az üldözési mániája ezt sajna maximálisan feledtetik is.
A Wet Wet Wet pedig tényleg jó (szerintem tényleg őszintén tiszteleg, a gitárbetétek pedig kimondottan jót tesznek ennek a változatnak - na jó, Marty Pellow hangja mellé kell is). Jobb, mint a vinnyogva előadott, az ország legtragikusabb szövegével újramelegítő Up. Ez a dal Budapest szégyene, majdnem egészen a Kálvin térig.
Csonka Pici tényleg jobb volt.

Válasz erre 

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.11.29. 03:29:45

Miért? Ki a rosszindulatú a zsűriben? Feró csak simán sötét, Malek nem érti a magyar zenét, Geszti meg marketingesek versenyének tartja jó cinikus módon.

A WWW azért is jó, mert mindezt úgy hajtja végre, hogy a saját stílusán belül marad. A videó felejthető, valószínűleg ezért nem is rémlett.

Válasz erre 

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.11.29. 14:44:25

@Reckl_Amál: A zsűrivel nem foglalkoztam, a magyar licenceknél ezt a pontot mindig elszúrják. Már Friderikusz sem tud szemét lenni, ez nálunk egyszerűen nem megy. A művésznő úgy általában olyan, amilyen. Feró már nem tud meglepni, méltó lezárása ez az életművének. Malek jobb helyen van Amerikában, ahol van fizetőképes kereslet a jól megcsinált popra is. Geszti meg nagyon tud sikert csinálni (azt a barom vágtát is hogy illik csodálni, juj...). Csinálják, amit tudnak.
Kedves egészségére mindenkinek.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: