2010.12.01. 07:37
Bolly Wood a parton, a szabadstrandon
Nyájas Olvasó, alapvetően tiszteljük az idegen kultúrákat. Legalábbis amíg az életet tiszteletben tartják, jobbára tiszteletben tartjuk őket. Ha nem is feltétlen értünk egyet velük mindenben, de ezzel jobb esetben nincs is gond. Lehet az ilyenekkel együtt élni. Nem a gonoszság sarkall minket tehát arra, hogy ezeket ma megmutogassuk. Lehet, hogy onnan nézve mi vagyunk ilyenek. Például Magic of The Music, valaki? Az még felőlünk nézvést is botrányosan rossz.
De nem is ez a lényeg, pláne, hogy orv módon reciklálunk. Az első videó wtf kategóriában már futott valahol a hétvégén. Indiai fiúcsapat tobzódik az előadóművészetben. Ének, színészet, humor, tragédia, szívtiprás, tánc. De még milyen tánc.
Persze simán elképzelhető, hogy a népes, ám nem könnyen feltérképezhető csapat Indiában sztár - országok, ízlések, pofonok: furcsa dolgok ezek (arra még emlékszik valaki, amikor az ország - Magyarország! - legnépszerűbb – már forintban kifejezve, persze – énekesét megválasztották az internet legrondább nőjének?). Nekünk kissé szokatlan ez a produkció, diplomatikusan fogalmazva. De ez nem jelent semmit.
De ezért tud jó lenni a YouTube: amikor már azt hinnéd, nincs lejjebb, kiderül, hogy van.
Sosem voltunk feltétel nélküli Jacko-fanok (rendes Beatles-rajongóként az ember nem is lehetett, végül is Jackson vette meg a dalok jogait), de ezt csöppet mi is erősnek érezzük. A feliratokért bocs, de összességében nem befolyásolják a végeredményt. Újfent felhívnánk a figyelmet a koreográfiára: a táncot nagy valószínűséggel egy csirke és egy csípőprotézises, ám elszánt gyógytesi-tanár oktatta a csoportnak.
De Indiában szeretik a már bevált ötleteket újra feldolgozni – tulajdonképpen talán még igazuk is van, ekkora piacnak már lehetnek sajátos szabályai. Bár ez a nyúlás akkor is pofátlan. Ráadásul gázos.
De legalább kiderül, hogy a magyar képi trükköknél is van rosszabb.
Egy hangulatában lopós magyar videóetűdöt is mutatnánk: jócsajok, az akkor még terra incognitákat is nyújtó Benny Hill legaranyosabb karakterének (a bácsi, mármint) nyúlása , és az énekes, aki kétszer is elférne a saját nadrágjában. Rendszerváltó macho vadromantika – a határ másik oldalán már simán lehet röhejes. Sőt, igazából ezen az oldalon is mókás ma már (de mi akkor is szeretjük egy kicsit).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.12.01. 20:32:35
Az elsőnek, bevallom, tetszik a zenéje. A harmadik bájos. Viszont a középső... Ezek szerintek a hónapzárás nálatok nem jelent megfeszített munkát. ;)
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.12.02. 07:30:04
Az emésztésem amúgy rendben van (inkább a torkom kapirgál), de kellő mennyiségű Excel-cella után valahogy felhorgad az emberben a vágy, hogy minél több dolgot megosszon a világgal.
Lásd még a szomszéd tehenével kapcsolatos álláspontot.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.12.02. 09:50:50
Ilyenkor én is a Ex-szel töltöm a napjaim. Van ez olyan szép amúgy, mint haikut írni. A közönség - jelen esetben könyvelőnk - nem érti meg sehogy sem.
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2010.12.02. 11:34:12
Na, annyira azért még én sem vagyok kommunista...