Gratulálok, és köszönöm a kedves kitételt az eddigi látogatók iránti szimpátiádról.

Sajna pont a gokartpályán unatkoztam a kollégáimmal, amikor kint voltál. :(

A nemzeti rock ugyanolyan kontraszelektált dolog, mint a kilencvenes évek jobboldali sajtója: mindegy a színvonal, csak ne kommunista legyen! (A kommunista, ugye, ebben a kontextusban mindenki, aki vagy már az előző rendszerben is jutott valamire, vagy nem habzik a szája, ha azok a velejéig sötét idők szóba kerülnek.) Hogy hülye, tehetségtelen, netán tisztességtelen, nem fontos. Csak a mi mudink kölyke legyen!

Ma, amikor az antikommunizmus kb. olyan divat, mint a mi időnkben a tamagotchi volt, az ilyen zene dívik igazán. Nem mondanám, hogy a magyar rádiókban hallható zenéktől el lennék ájulva, de lehet, hogy nemcsak a gonosz amerikai lemezcégek ármánykodása miatt nem játsszák a Kárpátia vagy az Ismerős Arcok számait.

És akkor még a műfaj zászlós hajóiról beszélek, hiszen számos, jogosan Ismeretlen Arc is rázza a varkocsát valami "Kicsi vagyok, székre állok/ Vesszen Trianon!" féle izére. Akiket az ország legizgatóbb látens melege, Matúz Gábor (Echo, Éjjeli menedék) aztán csinosan körbenyal, bár lerí róla, ő otthon főleg a Rómeó és Júliát (a musicalt, nem Prokofjevet!) hallgatja franciául. De aki annyira magyar, mint ezek az éneklő kocsmatöltelékek, az előtt le kell borulni. Azok a művész-interjúk az egész jelenséget leírják.

@Reckl_Amál: Ez nagyon érdekes megközelítés. Szóval a nemzeti rock azért szar, mert mindegy a színvonal, csak ne kommunista legyen. Ezen az alapon az egyházzene is azért nívótlan, mert mindegy a színvonal, csak ne sátánista legyen, és a szimfonikus zene pedig azért ciki, mert mindegy a színvonal, csak ne használjon erősítőt és elektromos gitárt. Holott ez az állítás minden műfajról megfogalmazható, mindegy a színvonal, csak feleljen meg a műfaji kritériumoknak.
Minden fanyalgó internácinak kénytelen vagyok leszögezni: a nemzeti rock nem eleve színvonaltalan műfaj. Van sok színvonaltalan művelője, és néhány kiemelkedő tehetsége, mint minden könnyűzenei műfajnak.

www.youtube.com/watch?v=XKfHdDirL6Y&feature=related
www.youtube.com/watch?v=AcBEFm55EtA&feature=related

@szekertabor: a nemzeti rock műfajban pont az a lényeg, hogy rossz. Hogy giccses, hogy közhelyes, hogy önmagában az adja az értékét (amit Amál is írt), hogy nemzeti.

Lehet olyan rock szám, amelynek a zenéje és szövege színvonalas, és emellett jó értelembe véve hazafias a témája (speciel most nem jut eszembe, de megengedem, hogy van ilyen), de azt nem soroljuk a kifejezetten pejoratív nemzeti rock kategóriába. Vagyis abba, ami a műsoridő jelentős részét ki fogja tölteni nemsokára.

Rossz a példa az egyházzenére, mert ugyan a fenti állítás ott is szükséges, de nem elégséges feltétel. Szerencsés esetben egyéb szempontoknak is megfelel a mű.

Na, mégis van jó példa a jobboldali érzelmű emberekből (ez se teljesen igaz) álló zenekarra, amely nem ízléstelen, hanem igen színvonalas: a néhány poszttal korábban emlegetett East.

@Reckl_Amál: Átnéztem, nem találtam olyat, amivel sérteném (sérteni akarnám) a törzsolvasói gárdát.
Igenis becsben van tartva a sokadszor visszatérő Nyájas Olvasó.

@KZsoci: Nem tudok arról, hogy konkrétan valamilyen oldaliak lennének. Kivéve Takáts Tamást, de ez nála összetettebb szellemi állapot, különben is: a Karthago tagjait nem vesszük komolyan.
Ráadásul, ha jól emlékszem, az East jó pár éve nem aktív.
A rendszerváltás előtti ellenzékiség pedig nem jelentett automatice jobboldaliságot. Például a demokraták is ellenzékben voltak.

@Reckl_Amál: egyébként szerintem Matuz inkább gerontofil. Egy öleb nem rajong úgy a gazdiért, mint ő Siklósi szerkesztő asszonyért. Viszont közelről meglepően emberszerű, csendes lény.

"Csak a mi mudink kölyke legyen!" - gratulálok, zseniális. Irigylem is.

Viszont azon gondolkodom, hogy bár látványosan kordivat a turbómagyarság (ergo 5-10 éven belül szinte érdemi nyom nélküli lecsengése várható), tényleg lehetnek, akik már maguknak is elhitték az árpádsáv-mantrájukat.

Ami mindennel együtt aggasztó.