2011.01.15. 14:15
Csak én vagyok helikopter
Nyájas Olvasó, ezt egy kedves ismerősünktől hallottuk volt az idők hajnalán: „Itt mindenki hülye, csak én vagyok helikopter”. Megjegyeztük, mert remek bonmot, politikusokról gyakorta jut eszünkbe. A szintén akkortájt elhangzó „Zsalu magazin” (egy nyílászáró apropóján) szintén fennmaradt – pedig azonnal bocsánatot kértünk miatta. Még saját tetszésünket is messzemenően, maradéktalanul és sokszorosan kielégítő válogatás következik, hétvégére ideálisnak véljük. Edények, hangszerek, Halászbástya. Ja, és javasoljuk a HTML5 engedélyezését.
A nap hülye zenés híre, hogy Kanadában be akarják tiltani a Dire Straits együttes Money For Nothing című dalát. De legalábbis kicsit átalakíttatni. Mivel a szöveg buzizik – használjuk amúgy ezt a nem szép kifejezést a homofóboskodás helyett. A dal lírai énje (aki eladó egy elektrotechnikai boltban, afféle mosógépre szakosodott Elbándi) ugyanis a képernyőre böködve füstölög: né mán a majmokat, itten nyavalyognak a emtívíbe, oszt kapják a pénzet is, meg a csajokat semmiér, meg ezek a köcsögök itten,(avagy faggottok, tudniillik ez az eredeti, inkriminált szó: faggott, amit magyarul állítólag jelentésében a „köcsög” egész jól visszaad), itt festik magukat a köcsögök oszt milijomosok. Valami ilyesmi (a helyesírás hangulatfokozó elem, nem politikusnak készülünk).
Szóval, az unatkozó jog- és érdekvédők úgy döntöttek, hogy ez a szöveg homofób (mellesleg már jóval korábban, és nem Kanadában kezdték – ezzel együtt tőlük több normalitást vártunk). Nem azt mondták, hogy aki azonosul a klip kissé darabos főszereplőjének álláspontjával, az lát rosszul – nem, primeren a dalszöveg homofób (csak el ne olvassák Stephen Kingtől A mumust – az elbeszélő ott is egy bunkó, még a végén azt hiszik, hogy King is az – és persze nem nézik meg az Azt, ami pont az előítéletek ellen kel ki, ehh, hagyjuk, a hülyeséget nehezen viseljük). Szóval, ezt nem akarják majd hallani-látni többet:
Pedig szeretjük a dalt és a klipet is. Pláne idehaza: feltűnik benne a First Floor névre keresztelt Első Emelet együttes, és a Halászbástya névtelen, egyébiránt mind a mai napig jócsajnak tűnő Tündére. Plusz a világ egyik legédesebb sztorija Stingről, aki a dal társszerzője – papíron. Ő csak a Don't Stand So Close To Me dallamára énekli azt, hogy I Want My MTV. De egész jól keresett vele. A részletesebb sztorit mesélje el Mark Knopfler, egy koncertjén (tessék végignézni, impozáns banda).
Egyébként itt már más volt a szöveg: mikor a melegek először morcogtak, átírta motherre. Ami a „motherfucker” rövidítése. Ezért a mondatért jelentős büntetésre lehet egyébiránt számítani, kéretik innentől hősként tekinteni ránk. Az itt is látható csapat nagy részét felvonultató videóra (a hülyék helyett inkább a jó zenéről értekeznénk, ha nem baj) pedig kitüntetett figyelemmel: na kérem szépen, ilyen egy drímtím. Eric Clapton gitáron, Tina Truner énekel, Phil Collins dobol (régi szép idők, mikor még nem akart öngyilkos lenni), Mark Knopfler a másik gitáron (és John Illsley, a Dire Straits másik fix embere basszuson: mivel rajtuk kívül mindenki – ideértve David Knopflert, Mark testvérét is – kilépett a bandából, valamit emberileg is nagyon tudhat), és Elton John billentyűkön. Azért különösen szeretnivalóak az effajta felvételek, mert az urak (és persze a hölgy is) kiváló zenészek, akik nem tolakodnak, ha nem kell (ezzel szemben régi magyar vicc, abszolút tipikus minden szava: Hogy halkítod le a szólógitárost? Eléteszel egy kottát.). És láthatóan még nálunk is jobban élvezik egymást és a közösen létrehozott zenét.
Ja, Elton akár meg is sértődhetett volna a faggottért – de ő nem olyan. Örömzenéltek már jópárszor együtt. Mint például itt. Énekesnő el, új énekes be. Sting hangszerrel vissza.
Igazából tökmindegy, mit csinálnak. Az már rossz nem lehet. Ahogy például ez a dal is igen jó lett (dobokon a dal szerzőjének híressé vált filmjének egyik statisztája – tessék szépen rákeresni a Nehéz nap éjszakájára).
Viszont van elégétel. Vagy mi. Említettük már, Elton John is szeret együttzenélni (és tud is, nemrégiben hallgattuk egy válogatását, és be kellett vallani magunknak: nem azért nem voltunk a koncertjén, mert nem lett volna jó, hanem mert az efféle elfoglaltság költséges hobbi). Azért valahol vicces az az évtized, ahol Elton fellépőruhája a legízlésesebb...
Itt meg pláne. A jó hír, Nyájas Olvasó, ennyi: itt a poszt vége, engedlek tovább utadra. Bízva persze abban, hogy szombat délutánod ilyeténképp kellemesen alakult. Egy kellemes zárónótával (és tegyünk már említést a szinte mindenhoé feltűnő ütőhangszeresről, aki kicsit olyan, mint egy rajzfilm szimpatikus keselyűje: Ray Coopernek hívják, és úgy tűnik, aki még nem játszott vele, az nincs is).
7 komment
Címkék: 90s sting dire straits elton john paul mccartney mark knopfler eric clapton 80s tina turner phil collins ray cooper
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.01.16. 02:54:01
(Ilyenkor egyébként kicsit megnyugszom, hogy rendben van a világ. Sehol senki sem éhezik, egy nőt se vernek, és ha már itt tartunk, a pápa szerint a buzikat is Isten teremtette. Úgyhogy rá lehet menni Mark Knopflerékre.
Utoljára az okozott ekkora megnyugvást, amikor a Trend Frizurák c. magazinban leírták, hogy tudósok (nyilván britek) kiszámolták (!), a haj akkor minősül göndörnek, ha legalább 2,3 cm-ként van benne hullám. A tudomány utolsó fekete lyuka ezennel betömve.)
Szóval, ugye, a Money for nothing klipjének néhány jelenetét Magyarországon forgatták, így elvétve vannak magyar szavak a dal szövegében is. Magyarul a fagott egy hangszer. Az inkriminált szövegrészlet nem valami (megjátszott) buzizás, hanem magaskultúra.
Egy kisebb összegért szívesen tanúskodom, hogy én mint magyarul beszélő ember mindig így értettem. Ez aztán az igazi Money for nothing.
Impozáns kis összeállítás, ez a finom kis tavaszelőzetes megihlethette a tisztelt szerzőt. :) Ennyi férfit egy rakáson utoljára Ruszkibaka barátom azóta bezárt blogjában láttam utoljára. Igaz, rajtuk sem ízléses, sem ízléstelen fellépő vagy egyéb ruha sem volt.
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.01.16. 08:29:24
De lényeg az, hogy feltehetőleg Knopfler is beszél pár szót magyarul (ahogy Gene Simmons is, a KISSből - bár izraeli rokonai miatt manapság ő sem szerencsés példa, de ez van). Lehet, hogy a hangszerre gondolt ő is. Nyilván.
A Ruszkibaka-párhuzamot (kissé zavartan, de) köszönöm. Felteszem, az ottani urak is hasonlóan jól muzsikáltak saját műfajukban...
padmasambhava 2011.01.16. 09:52:41
stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.01.16. 09:58:38
Bár mi már a Sledgehammer körül találkoztunk vele először (soha rosszabb antrét, tegyük hozzá :-) )
Klasszikus? Nem szeretek arra gondolni, hogy erre a kérdésre igen a válasz (A Hey Jude negyven évnél is régebbi - jajj, a maiaknak olyan lehetne, mint nekünk a Köszönöm, hogy imádott...).
De az általam oly sokra tartott (jó értelemben vett) könnyűzene kevesebb lenne ezek nélkül, az biztos.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.01.16. 15:31:32
A pozsonyi jó, a többit ne firtassuk! Ahogy, gondolom, a vélt vagy valós buzizás se feltétlenül rossz pont. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy vannak ennél fontosabb kihágások is.
Gene Simmons a Sátán Lovagjaitól? Bár a nyelvének a hosszúsága megtetszhet egyeseknek...
Baka úrnál látható urak más fafúvóson jobban boldogultak. (Ez, remélem, nem fekszi meg a kanadai buziügyiek érzékeny gyomrát. Nem bántásból mondtam.)