Nyájas Olvasó, ez megint ilyen kis nosztalgikus blokk lesz. Megint nem úgy alakult ugyanis a hétvége, ahogy terveztük, de reményeink szerint még viszonylag olcsón meg lesz úszva. No mindegy, mutatunk inkább vicceseket/aranyosakat. Most döntöttük el: nem abban a sorrendben, amiben találtuk őket. Haladunk mondjuk az időben visszafelé.

Mindenkinek vannak ifjúkori botlásai. Mi sem vagyunk különbek másoknál, ugyanis (messzebb ne menjünk) nagy Szandi-rajongók voltunk pár éven át. Mondjuk még a jódli-korszak előtt, amikor Fenyő különösebben nem rossz dalokat írt neki.

Ami viszont nem bűn, de a mai napig vállalható: és még annál is jobban szerettük Szandi testvérét, Vikit. Pintácsi Vikit, Viktóriát – több néven is futott és fut a mai napig. Nem ott, ahol egyébként megérdemelné, sajnos. A hangja jó, énekelni tud (a húgát is ő ajánlotta Fenyő figyelmébe), tehetséges, jó dalokat is kapott (mi több: szerzett is párat, ami valamiért énekesnők esetében ritkábban jellemző), szóval kár, hogy nem lett belőle nagyobb sztár. Itt van egy dala (ezt például ő szerzette), teljesen rendben van mindenestül. Mi például ezt a kazettát egy osztálykiránduláson Egerben vettük meg (budapestiként), mert emlékeztünk máskorról arra, hogy abban a boltban kapható volt.

És a bemutatkozó, az első lemeze sem volt rossz (pedig Szikora Róbertre bízni egy komplett nagylemez megírását – nos, vakmerő elgondolás, maradjunk ennél a diszkrét megfogalmazásnál). Kedvesen idétlen dalok (sőt, a szerzőhöz képest szinte mélyenszántóak), mint ez is. „Megismertem egy jópofa srácot/Dobos volt Pécsett – vagy Vácott”. Már el is felejtettük, pedig egész aranyos blődli (és amíg blődliként is tekintünk rá, nincs is semmi gond).

Ez meg az első, a bemutatkozó nóta. Kissé kifacsart fogalmazásmód, hátborzongató válltömések (és igen, be kell látnunk: ez a két dal borzasztóan rosszul szól, a hangmérnöknek kijárna néhány körmös), és valami sajátosan időtlenül nyári hangulat. Tiájéájé.

És a klip, amit elsőként találtunk meg. Nyájas Olvasó, vannak dolgok, amikért nem szabad sírni. Ilyen az énekes mínusz egyedik lemeze (a nulladik, meg nem jelent még lehetne érdekes, az elsőt évek óta nem hallottuk, mióta a kazetta kölcsön van adva Csepelre, jó lenne lassan visszakapni, khm), amit nem ő írt, hanem neki csináltak. A Nóta TV nevű csatorna a jelek szerint a magyar pop okkal (vagy olykor méltatlanul: ez nem ez a helyzet) elfeledett momentumait idézgeti fel állandóan. Ez is előkerült. Nyájas Olvasó, a dolog akkor az igazi, ha nem tudod, ki az előadó, csak próbálsz rájönni. A refrénnél egyébként már megvillan az a hang, amit már szeretünk ebből a torokból. De a látvány... Gyere, ébressz fel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.